Én megbocsájtok, mert a világ gyökeres átalakítása épp ezért indult meg, kb 2 éve, egy jó kis trauma előidézésével. Csakhogy a terveket erőszakosan kívánják véghezvinni, nem pedig mindenki önálló döntései alapján.

Az önálló döntéstől, és a helyrehozás önnön erőfeszítésétől mindenki többnek, értékesebbnek boldogabbnak érezhetné magát. A ránk eröltetett kényszer azonban értéktelenné tesz minket, és akkor újra hamis ígéretekkel bombázottan továbbra is bábként viselkedhetünk azoknak, aki ide juttatták a világot.

A világ most ott tart, hogy a férfiak gyűlölik a nőket, a nők gyűlölik a férfiakat, és mindketten - akik még maradtak - kényszerből használják (kihasználják) a másik nemet. De egyre többen önmaguk között próbálják keresni a megoldást. Ez egy iszonyatos robbanáshoz vezetne, ha nem gondoskodnának bizonyos csoportok arról, hogy ez a robbanás mielőbb megtörténjen, más indokokra (ürügyekre) hivatkozva.

 Ritka jelenség a 20 év együttlét, ugyanakkor ez lenne a kívánatos, mégpedig kibékülve a másik nemmel, elismerve értékét is. Helyette azonban az egész olyan mint a rasszizmus. S bár szóban a rasszizmus ellen mindent megtesznek, csak éppen a két nem között maradjon fenn - ez a jelen állapot.