A diffrakcio bizony hamar megjelenik a modern szenzorokon. Utolagosan viszonylag jol orvosolhato problema ez, hiszen ez egy matematikailag jol modellezheto problema. Capture One-ban peldaul van egy egyszeruen bekapcsolhato funkcio, ami sokat javit a helyzeten.

Viszont a megnott felbontas miatt elhagyott AA filter (amit a masik hozzaszolasodban emlitettel) is jelenthet problemat egy kelloen nagy felbontasu objektiv eseten. A ketto problemara hozott peldamat a tavasszal fotoztam, egy Rodenstock HR Digaron SW 138mm optikat hasznalva. Nyitva (f/6.3) is bitang eles optika, olyannyira, hogy mindenfele moire mintazatot produkalt az IQ4 hatlapon, aminek ez utan a rekeszallas utan kezdodik a diffrakcio, amit az also kep is bizonyit, hiszen f/8-nal megszunt a moire.

A scanner hatfalaknak a legnagyobb problemaja a lassusag. Egy muzeum / konyvtar nem nehany mutargyat/konyvet/fenykepet szeretne digitalizalni, hanem sokezres, olykor millios nagysagrendu anyagrol van szo. Egy ekkora projektben eltorpul a hardver koltsege az elomunka koltsegehez kepest.

Persze kis volumenu digitalizacional megfelelo megvilagitas mellett mukodhetnek a scanning hatfalak is.