Az ősrobbanás nélküli univerzum elmélete.

Egy potencia kontinuumból eredő komponens a diszkrét téridő-kvantum, amelyekből összeáll a végtelen négydimenziós struktúra. Másik nevén a vákuum, aminek egyensúlyi ingadozása, (alaprezgése), maga a nullponti energia, az anyag forrása. Ez még nulla Kelvin, nem számít „mozgási” hőmérsékletnek.  A vákuumból előbukkanó „előrészecskék”, azok a szimmetrikus, töltés és tömegnélküli Proto-neutrínók (diszkrét Higgs mező?), amelyek majd az elektron-neutrínót, a proton-neutrínót és belőlük a kétféle elemi részecske párokat, az elektront, pozitront, valamint a Protont, Eltont alkotják. Ezek keletkezésük után nem semmisítik meg egymást, mert tömeget, és töltést kapnak az érintett Proto-neutrínók kettéhasadása során. Ekkor jelenik meg az elemi részecskék önálló mozgása, ami már a 2,74 Kelvin hőmérsékletet (a kozmikus háttérsugárzást) generálja. Az elektron és a Proton elekttomos töltése egyforma, ahogy az Elton és pozitroné is, viszont a tömegük (tehetetlenségük mértéke) különbözősége abból adódik, hogy energiát hordozó „virtuális fotonok” is keletkeznek a Proto-neutrínók kettéhasadása, a lecsatolódás során. Ezek a fotonok, az EM kölcsönhatási mező részét, mint a „fényközeget” is képezik.

A kozmikus háttérsugárzás CNB megfigyelt anizotrópiája, abból ered, hogy az elektron-Proton {A} Hidrogén, és az Elton-pozitron {B} Hidrogén taszítja egymást, amiből adódóan külön testekként, anyagtípusként csomósodnak össze. Tehát nincs antianyag.  A különböző atomok kötéseinek kialakulásában is közrejátszanak a neutrínók, amelyek részt vesznek mindkét anyagtípus csomósodása során a kötőerő létrehozásában. Amikor az atomokból és elemi részecskékből álló anyagfelhő sűrűsödni kezd, az „ütközésektől” megemelkedik a hőmérséklete is. Amikor eléri azt a kritikus értéket, ami egy csillag belobbanásához szükséges, kialakulnak a csillagok és a csillagrendszerek, bolygók, holdak, stb. Az univerzum anyaga mozgásba lendülve sűrűsödik, galaxisokat képez és közöttük felhígul, lokális térségeket, és hőmérséklet különbségeket alkotva. A csillagokban történik az atomok kifejlődése a vasatomig bezárólag.  A felrobbanó, majd magába roskadó csillagok mozgási energiája préseli össze a vasnál nehezebb atomok elemeit. Ennél nagyobb lokális hőmérséklet nem keletkezik az univerzumban, mivel szétsugárzódik, elnyelődik a végtelen téridőben. A nehéz semleges elemekből és a neutrínókból összeálló, hideg fekete testek, nem szingularitást rejtő lyukak a téridőben, hanem a nagy tehetetlenségüknél fogva, forgási centrumok a téridőben. A nóva robbanáskor szétfröccsenő szabad részecskék és égitestek mozgását kényszerpályára állító objektumok. /szerintem/