Takáts Gyula

Virágok virága

 

Áll a szép leánder.

Virágzott nyáron s néz a télbe.

Kiásva, zöld ládába téve,

már érzi a havat

a nagy eresz alatt.

 

Anyám szép virága!

Kis udvar csillagdíszes éke

készül a pincénk rejtekébe

s visszapillogatva,

néz a sugarakba.

 

Elmegy a nap s vele

elszáll az illat és a kéken

sugárzó fagy kigyúl az égen.

Anyám nyolcvan fele

s ha rossz is a szíve,

 

hordja, rejtegeti

ami csak zöld s a gyenge élet

pihenni megy és újra éled.

Újra!… De add, vele

ébredjen levele

 

s együtt tavaszodva,

megint zöld ládáidat hordja

és szívének leánder-csokra,

mint virágok virága

álljon a napsugárba.