Szóval kezdjük először a parasztok harcértékével.

Szerző számon kéri B.Szabót, hogy meglehetősen pejoratív értelemben nyilatkozik az általános mozgósítás esetén felállított paraszti hadakról. Ellenpéldaként hozza, hogy ezek rendszeresen részt vettek 1526 előtt is a nemesek hatalmaskodásaiban. Azért ez elég problémás felvetés. B.Szabó ugye mohácsi csatát vizsgálta, melyben a szultáni fősereg vonult fel, amely a megelőző években többek között részt vett a mameluk birodalom megdöntésében és a perzsa háborúban, komoly mezei csatákat megvívva. De például említhetnék Rodosz vagy Nándorfehérvár elfoglalását is. Ráadásul a török hadsereg magját az állandó, jól képzett janicsárok, portai lovasság, tüzérség stb. adta, ill. azokról a szpáhikról se feledkezzünk meg, akik ezeket a hadjáratokat szintén végig harcolták. Ők a világ élvonala, a hatalmaskodások parasztjai meg a belépő szint. Úgyhogy most ezzel jönni hogy, a hatalmaskodásokban résztvevő parasztok márpedig kiállíthatók mezei csatába kötelékhacra, több ezer janicsár puskatüzét, akár ágyúk százainak tüzét, akár több tízezres lovasság rohamát állva, ne már... 

És akkor fölhozza még a példákat az 1550-es évekből. De addigra már alapvetően megváltozik a helyzet. Egy sárvári uradalomban mozgósított csapat tagjai már 25-30 éve gyakorlatilag egy háború dúlta országban élnek, harcok a habsburg csapatok, a törökök, egymás ellen. Tulajdonképpen állandó mozgósítás és harcba vetések váltogatják egymást. Ezek már nyilván nem csak hatalmaskodásokban edződő parasztok, hanem mondjuk már átlépett egy részük a korábbi délvidéki katona paraszti szintre. Némelyek meg már hajdú, végvári vitéz szinten vannak. De ha megnézzük még ezekben az évtizedekben is rendre vereségek jönnek a helyi török erőktől. Ott van ugye a drávamenti hadjárat, a palásti csata pont ezidőtájt, vagy a szegedi csata. Mindhárom esetben részt vesznek magyar csapatok, amelyeket ráadásul a kor legjobb nyugati csapatai, pl. német-spanyol gyalogság erősítik őket és megsemmisítő vereség a vége. Persze a vezetés is külföldi, ami nyilván számít, nem ismerik a török harcmodort.

Nem akarom tovább ragozni, a potenciál kapcsán egyébként is hosszabban tervezek ezekről is írni, szerintem egyértelmű, hogy még a felvetés előtt is értetlenül állok.