A pucérsághoz kötődő emlékem nem túl kellemes.  Két éve begörcsölt a hasam nem akart múlni, ezért orvoshoz kellett mennem. Az orvos azt mondta valószínű, hogy vakbélgyulladás beküldött a kórházba ott azt mondták, így van műtére lesz szükség. Nagyon megijedtem, mert nem voltam még műtve, aláírattak velem nyilatkozatokat, aztán mennem kellett az előkészítőbe.

Ott mondták, hogy vetkőzzek le adtak egy hátul nyíló köntöst.  Bejött egy férfiápoló mondta, hogy menjek a WC-be beöntést fog adni nem volt még benne részem szégyeltem is magam meg féltem is tőle. Amikor a csövet betolta nem nagyon éreztem, aztán feszíteni kezdett a hasam mondta üljek a WC csészére.

Utána vissza kellet menni az előkészítőbe, bejött egy műtős mondta, hogy műtéti előkészítés során injekciót ad a fenekembe, ijedt képet vághattam, mert megkérdezte félek a szúritól? Mondtam, hogy igen nem fog fájni utasított, hogy feküdjek hasra tegyem meztelenné  az egész fenekem,félve vártam a pillanatot spry majd jött a szúrás éreztem, hogy a tű mélyen a fenekembe megy,aztán feszítés. Nem sokkal a beadása után minden félelem feszültség megszűnt mintha lebegtem volna aztán betoltak a műtőbe maszk az arcomra talán négyig elszámoltam és zuhantam a semmibe.

Műtét után még kaptam beöntést és injekciót, de már nem zavart odatartottam meztelen hátsóm aztán tegyék a dolgukat.