Ez, hogy foglalkoztam a témával és a hozzászólásaitok eszembe juttattak egy nem elhanyagolható dolgot, amit amúgy már el is felejtettem. A facsemete a 2. tavaszra nem hajtott ki, viszont a gyökeréről hozott új hajtásokat ebből lett a mostani fa.
Mint írtam, datolyaszilvának rendeltem, amit valószínűleg Diospyros lotus alanyra oltottak. Az erről található leírások és képek tökéletesen illenek a fánkra. 
A termése ránézésre érett, az íze első pillanaban sokkal édesebb mint egy hete, de utána mindent rögtön elnyom az intenzív csersavassága.
Egy helyen azt olvastam, hogy csak pár napi gtárolható, máshol pedig azt, hogy utóérő és a csersavak lebomlása után fogyasztható. Tavalyról úgy emlékszem, hogy a fán nem maradt meg, lombhullás után a termés is lepotyogott.