1983 decembere és 1984 májusa közötti időszakban a szovjetek három 9K76 Temp-Sz (SS-12 Scaleboard) típusú közepes hatótávolságú ballisztikus rakétákkal felfegyverzett dandárt telepítettek Kelet-Európába, válaszul a NATO Pershing II közepes hatótávú ballisztikus rakétarendszer, és a BGM-109G típusú robotrepülőgép nyugat-európai telepítésére. A három dandár közöl kettő az NDK-ba, egy pedig Csehszlovákiába érkezett. A 122. rakétadandár 1983 Karácsonyának napjaiban költözött a csehszlovák Hranice kisvárosába 24 indítóállvánnyal és 39 rakétával. Az egykori laktanya területének jelentős részén már évekkel ezelőtt lebontották az épületeket, a megmaradt néhányban különböző cégek működnek. A volt rakétatároló impozáns épülete még ma is látható, és használatban van:

   

    

Csak kevés épület utal a laktanya múltjára…

 

 

A rakétadandárnak három kitelepülési/indító körletet alakítottak ki a közeli gyakorlótér erdős, dombos területén, ahol az egyes osztályok felváltva adtak harci szolgálatot 10-30 napos turnusokban váltva egymást. Ezek közül kettőt sikerült bejárnunk, a harmadik helyszínen gyakorlatilag szinte teljesen rekultiválták a területet, nem sok látnivaló maradt. A körletekben felépített Gránit és Panzir-2PU típusépítményekben kaptak helyet az indítóállványok, daruk, híradó és egyéb kiszolgáló járművek, illetve volt külön egy osztály harcálláspont is. A harckészültségi szolgálat egyben azt is jelentette, hogy ezeken a területeken éles nukleáris töltetű fejrészeket tároltak az egyik bunkerben.

A közútról szinte végeláthatatlan, aszfaltozott és meglepően jó minőségű út vezet a déli harci körletbe (Zelený Kříž), amely jelenleg is aktív honvédségi gyakorlóterület.

  

  

A tárolók többségét - a jól láthatóan nem eredeti, zárt ajtókból ítélve - használja az erdészet (vagy esetleg a honvédség…):

  

  

A volt harcálláspont azonban tárva-nyitva. Az objektum két részből áll, az elsőben álltak a parancsnoki és híradó járművek, a hátsóban voltak kialakítva a kisméretű munka/szolgálati helyiségek.