A szexuális élet célja az utódok nemzése. Ez az állatvilágban természetes, nem értem, hogy materialisták milyen alapon vélik, hogy az embernél ez máshogy van. Az már a természet csodája, hogy a szekszuális kapcsolat -többnyire- gyönyörrel jár és az ösztönös vágyakozás is szaprodásra késztet. Az örömszerzés, mint a szexuális aktus önálló célja csak akkor lehetséges, ha a felek valóban biztosítják, hogy ne legyenek következményei. Ha a tehesség bekövetkezik, az aktus erdeményéből adódóan már nem örömszerzés, hanem nemzés. Akár az aktusban résztvevők hibáztak, akár nem, ettől kezdve vállalni kell a felelősséget és nem az aktus eredményét mgesemmisíteni, (ami történetesen az első másodperctől kezdve egy új és tőlük független emberi élet, egy emberi lény.)

A szexuális aktus akár örömszerzésre akár utód nemzésre irányul minden esetben két nagykorú ember felelősségteljes tevékenysége, és mint ilyen jogilag is megfogalmazható. Nincs tehát szükség újabb jogi deklarációra, csupán a következmények vonatkozásában kell következetesen végrehajtani azt a két jogelvet, hogy a tudatosan gyakorolt emberi tevékenység következményeit az elkövető viseli, illetve, hogy senki emberfiának, vagy lányának nincs joga más élete felett rendelkezni.
Ahogy egy gyermek nem az anya vagy apa tulajdona, úgy a magzat sem, a fogantatás pillanatától kezdve. Azért attól a pillanattól, mert ettől kezdve minden megkülönböztetés tudománytalan és hiteltelen. A magzat ugyanis az első pillanattól kezdve ugyanúgy tartalmazza egy teljes és az anyától független élet minden lehetőségét, mint serdülű, vagy felnőtt korában. Ezt a lombik bébi kisérletek bizonyítják.

Aki a magzat legyilkolását természetesnek tartja, az holnap a nagymamát akarja levadászni, mert az épp úgy felesleges és útjában van, mint a nem kívánt embrió. Az ilyenek gondoljanak arra, hogy ez a nagy liberalizmus odáig vezethet, hogy esetleg valaki majd a terheseket akarja eliminálni, vagy bárki mást, aki nem az ő izlése szerinti, vagy hasznosságú ember.