Kedves mostis!

Bevallom, ne értelek. Ezért nem biztos, hogy arra válaszolok, amit kérdesz, csak arra, amit gondolok, hogy kérdezhetsz.

Én nem tartozom a római felekezethez. Ha utánanéztél, régen tényleg sokat írtam a római felekezet vallásgyakorlata ellen. (Előbb Cserfa, majd Cserfa nickkel) Nem is ismerem el, hogy Isten egyháza lennének, ill., pl. a Hit Gyülekezetét sokkal különbnek tartom hitre nézve. Csak már mindent leírtam ezzel kapcsolatban, és jó gyümölcsöket hozott, testvéri szeretetet, pl. Balázs, Hal, Satya, stb. és köztem. Mert nekem nem emberekkel van bajom.

Tudom, mit jelent a kereszt hordozása. Sőt szeretném is hordozni, csak még nem nagyon megy. De azért befelé megyek az ifjú korba, és tudjuk, hogy az ifjak erősek. Végtére is már több, mint tíz éves vagyok az Úrban. És, ha utánam nézel, nem semmi terhet hordok minden erőlködés nélkül már most is, pl. e topicban valszeg mindenkinél többet.
(Utána nézhetsz pl. hozzászólásaimban, vagy a Hitgyüli pozitívumai topicban, ha jól emlékszem)

Te állítod, hogy másokat tanítok. Kérlek, mondd meg nekem, ugyan kit tanítok én? (Mert tanítani tanítok, de informatikát, meg hardvert, mert tanár a foglalkozásom, de most hitről van szó.)
Vagy csak nekem nem szabad leírnom a véleményemet? Miért nem kérdezed ezt azoktól, kik az apostoli tanítással szemben állítják, hogy nem lehetünk tökéletesek, stb. Meg mindenféle mást. Igazságtalan csak az egyik hozzászólót erről kérdezni, a többit nem. De, ha kérdesz ezekről, én tanítás helyett bizony szívesen tanulok, mert tanulok. Még gyermekektől is, mert sokszor észreveszem, nálam jobban látnak dolgokat. Nem szégyellem, hiszen bennem is rész szerint van, és e testben rész szerint is lesz az ismeret, azaz holtomig tanulok, ha kell. Csak éppen nem nagy emberektől, pláne nem a hitről való kezdetleges beszédet, meg a hit alapjainak lerakását. Ezért nem is dicsérem tanítóimat, nem is veszik észre, mikor tanítanak. Bizony, sok mindent kell még tanulnom.

Amit Pál írt, tökéleteseknek, akik ugye még nem érték el az üdvösséget (mert az reménység), azokat nekem is írta. Pál leírta, milyen értelemben legyünk tökéletesek, ez nekem is szól.
Amit te írsz, hogy krisztusiak legyünk, én azt gondolom, az vagyok. Ha valamiért nem lennék az, mutasd meg, kérlek, és megtérek tévelygésemből.
De emberek előtt nem fogok alázatoskodni, sőt magam választotta istentiszteletem sem lesz, stb. (Miket Pál értéktelennek tartott.)
Ha pedig furcsának tartod, hogy miket állít a Biblia a keresztényekről, ne rám haragudj, ha megütközöl, kérlek nézz utána jobban. Ki is venné el tőlünk a pálmát? Hiszen semmit nem írtam magamról, mit nem a Biblia állítana. (Magánéletemet leszámítva)

CSerfa