construct Creative Commons License 2022.10.28 0 2 203

Mint ahogy rámutattam

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=162834377&t=9249326

a H2 eleve ellentmond annak az Univerzum nagy léptékeiben megfigyelt (Zeldovics-palacsinta szerű) anyagcsomósodási mintázatnak, ami miatt egyáltalán felvetődött egy kölcsönhatásmentes (sötét) anyag létezésének feltételezése.

 

Egyébként ha te közismert tényeket akarsz tagadni, ahhoz neked kellene forrásokat produkálnod, nem pedig tőlem követelned, hogy ugyan igazoljak már olyan kozmológiai alapokat, amelyek évtizedek óta az egyetemi tananyagok részei.

 

De mivel te láthatóan híján vagy az ilyen ismereteknek, segítek, megadom neked a Szegedi Tudományegyetem infravörös és szubmiliméteres csillagászatot oktató tananyagának linkjét:

http://eta.bibl.u-szeged.hu/2305/5/urcsill-szeged5-infra-2019.pdf

 

Ennek bevezető oldalai:

 

Infravörös-csillagászati kronológia
1800 William Herschel: az infravörös sugárzás felfedezése
1856 Ch. Piazzi Smyth: termopárral detektálta a Hold IR-sugárzását
1878 Samuel P. Langley: széles hullámhossztartományban érzékeny
bolométert fejlesztett ki
1915 William Coblentz: termooszloppal 110 csillagot mért
1920-as évek Seth B. Nicholson és Edison Pettit: szisztematikus IR-
észlelések vákuumos termopárral
1948: IR-mérés alapján a Holdat finom por fedi
1950-es évek: a PbS-detektor bekerül a csillagászatba; IR-sugárzás hatására
változik a cella ellenállása; a hűtéssel nő az érzékenysége (cseppfolyós N,
77 K); 3 m-ig alkalmas detektor; G. Kuiper bolygóészlelései
19591961 Harold Johnson: R, I, J, K, L sávok, az első közeli-IR fotometria
1961 Frank Low: Ge-bolométer; a sugárzás felmelegíti a fémet, változik a
vezetőképesség; egészen alacsony hőmérsékleten működik jól (4 K,
cseppfolyós He, dewar)Infravörös-csillagászati kronológia
1960-as évek ballonokra szerelt detektorokkal 100 m-ig érzékeltek 120
fényes IR-forrást a Tejútrendszer fősíkjában
1967 rakétás mérésekkel a teljes égbolt térképe 4, 10 és 20 m-en; 30 perc
alatt 2363 IR-forrás (AFGRL-felmérés); legfényesebbek a HII-zónák és a
csillagkeletkezési régiók; detektálási határ 100 Jy
1967 a Mauna Kea Obszervatórium megalapítása (4200 m magasan)
1968 Robert Leighton és Gerry Neugebauer 2,2 m-es felmérése; 20000
forrás az égbolt ¾-éről (csillagkeletkezési tartományok, galaxisok, a
Tejútrendszer centruma stb.); az első katalógusban a legfényesebb 5000
forrás szerepelt
1974 a KAO repülésének kezdete a légköri vízgőz 99%-a fölött (2 évtizedig
szolgált)
1975 körül 3 ballonos repülés az ősrobbanás ellenőrzésére (mikrohullám); 1
K-re hűtött kriosztáttal; a legfontosabb bizonyíték a COBE előtt
1980-as évek panorámadetektorok IR-ben; rohamosan fejlődő képalkotásInfravörös-csillagászati kronológia
1983 IRAS (Egyesült Királyság, Hollandia, USA): 12, 25, 60 és 100 m; kb.
félmillió forrás (az addig katalogizált csillagászati források száma is annyi
volt); felfedezések: galaktikus cirrusz, a Vega porkorongja, IR-galaxisok
1985 Spacelab2: térkép a Tejútrendszer fősíkjának 60%-áról
19891993 COBE: nem egyenletes a mikrohullámú háttérsugárzás
1990-től Hubble-űrtávcső (IR + optikai + UV tartományban észlel)
1990-es évek adaptív optika; IR-hullámhosszakon is kedvező hatás
1994-től SPIREX (South Pole Infrared Explorer): az Antarktiszon 60 cm-es
távcső, 1999-től 10241024-es InSb mátrixdetektor (USA, Ausztrália);
alacsony hőmérsékleti háttér, tartós sötétség
1995. márc. IRTS (Infrared Telescope in Space): 28 nap alatt az égbolt 7%-
át mérte (Japán)
1995. nov. 1998. ápr. ISO (ESA): 60 cm-es távcső 2,5240 m között,
ezerszer érzékenyebb az IRAS-nál
1996. ápr. 1997. feb. MSX (Midcourse Space Experiment): 4,226 m
között az IRAS által kihagyott égrészt vizsgálta (USA)Infravörös-csillagászati kronológia
19962001 DENIS (Deep Near Infrared Survey of the Southern Sky, ESO): 1
m-es távcsővel (La Silla) 0,8, 1,25 és 2,12 m-en
19972001 2MASS (2 Micron All-Sky Survey, USA): JHK-felmérés 1,25,
1,65 és 2,17 m-en 1,3 m-es távcsövekkel (Mt. Hopkins + CTIO); PSC:
500 millió csillag + galaxis; XSC: 1,6 millió galaxis; felfedezések: barna
törpék, közeli törpegalaxisok, gömbhalmazok, aktív galaxismagok
1997-től NICMOS a HST-n: 3 kamera + 3 spektrométer
2001-től Keck-interferométer
2003. aug. 2009. máj. Spitzer (SIRTF, NASA): 85 cm-es távcsővel 3180
m között; 2009. május óta az IRAC kamera meleg üzemmódban
működik
2006. feb. 2011. nov. Akari (Astro-F, Japán): 67 cm-es távcső
2009. májustól Herschel + Planck (ESA): az L2 pontban; Herschel 3,5 m-es
távcső 55672 m között 2013. ápr.-ig; Planck: 1,91,5 m-es tükörrel
2013. októberig; Teljes szubmilliméteres térkép jó felbontással
2009. dec. 2011. feb. WISE (Wide Field Infrared Survey Explorer, NASA):
40 cm-es távcsővel 3,4, 4,6, 12 és 22 m-en (az IR-ben sikertelen WIRE
helyett)
2010-től SOFIA repülőgépes csillagászati obszervatórium
2013-tól NEOWISE, a WISE melegüzemű programja

 

Infravörös-űrtávcsövek
Név        Indítás Működési                 Távcső Felbocsátó
               idő      idő              Apertúra
KAO       1974   21 év          0,91 m   NASA
IRAS      1983   1 év            0,60 m   NL, UK, USA
HST       1990   >29 év        2,40 m   NASA, ESA
IRTS      1995   1 hónap      0,15 m   J
ISO        1995   2,5 év         0,60 m   ESA, J, NASA
MSX       1996   2 év           0,33 m   USA
Spitzer    2003   >16 (6) év 0,85 m   NASA
Akari       2006   1,5 év        0,69 m   J
Herschel 2009   4 év           3,50 m   ESA
WISE      2009   >10 (2) év 0,40 m   NASA
SOFIA     2010   >9 év        2,50 m   NASA, DLR

 

 

Előzmény: Astrojan (198)