construct Creative Commons License 2022.10.28 0 4 199

Az ismert anyag közel gömbszerűen csomósodik a gravitáció hatására. Pedig az 1/r2 -es törvény alapján ez képtelenségnek tűnik, hisz ha az anyagfelhő sűrűsége nem pontosan egyforma a különböző térbeli irányok mentén, akkor a sűrűbb irányokban nézve fel kellene gyorsulnia az összehúzódásnak, a ritkább irányokhoz képest, hiszen azokban az irányokban közelebb esnek egymáshoz a felhő anyagrészecskéi, így nagyobb kell legyen közöttük a vonzóerő.

 

A bolygók és csillagok mégis gömbszerű anyagcsomók, mégpedig azért, mert a részeikre nem pusztán a gravitáció hat, hanem az anyaguk belső kölcsönhatásai is, s ezekből eredően nagyobb bennük a belső nyomás azokban az irányokban, amelyekben nagyobb a sűrűségük. Vagyis ha az összehúzódás során valamerre kissé ellapulnának, akkor ez a palacsintásodás nem erősödni fog, ahogy ezt a gravitáció egyetemes vonzó hatása miatt várnánk, hanem éppen újra kigömbölyödni, a molekulák és atomok közötti ütközések következtében.

 

De az Univerzum anyaga nagyobb léptékekben egyáltalán nem gömbszerűen tömörödik. Már a galaxisok se mind ilyenek, hanem sokuk lapos korongszerű, a még nagyobb objektumok pedig még távolabb esnek a gömbszerű alakzatoktól, sokkal inkább pókhálószerű szálas struktúrák. Úgy tűnik tehát, hogy ezekben a léptékekben már egyedül a gravitáció működik, vagyis az anyag összehúzódása önerősítő módon folytatódik, a kis eltérések egyre erősödve, mindenhol kialakulnak azok a vékony anyagszálak, amelyek a kezdeti legalacsonyabb sűrűségi irányba mutatnak. Ezt a struktúrát jól látjuk az Univerzum nagy léptékű térképein. Ezt valami olyan anyag gravitációs tömörödése hozhatta létre, amire döntően csak a gravitáció hat, s nagyon kicsik a nyomásképző belső kölcsönhatásai.

 

De az akármilyen hullámhosszú távcsövekben látható közönséges anyag is ezen szálak mentén sűrűsödik, így a galaxisok, a csillagok a por és gázfelhők is. Mert az univerzálisan vonzó gravitáció miatt ezek is rátömörödtek azokra a szálakra, amelyeket csak valami olyan anyag hozhatott létre, amiben alig jön létre nyomás, vagyis alig hat kölcsön magával és az ismert anyaggal. A gravitációs csomósodást pedig nyilván ez a nagy léptékekben túlnyomó  többségben (96%) lévő anyagfajta kormányozza.

 

E nem kölcsönható sötét anyag létének nagyon erős bizonyítéka a világegyetem ilyen szálas anyageloszlása. Ilyesmit aligha alkothatott volna kölcsönható anyag, álljon az H2 molekulákból, vagy bármi ismert anyagból, amiben a tömörödés miatt nő a nyomás.

Előzmény: construct (197)