Kedves Udvari!

Én nem helyezem a biblia elé Nostradamust, de nem is dobtam ki, csupán gondolkodtam rajta, hiszen az írás is arra biztat: "Vizsgáljatok meg mindent: a jót tartsátok meg ..."

"Jól teszitek, ha figyeltek rájuk, mint sötétben világító mécsre, ... értsétek meg, hogy az Írásnak
egyetlen jövendölése sem származik egyéni értelmezésből. Emberi elhatározásból ugyanis sohasem született jövendölés, hanem a Szentlélektől sugallva Isten megbízásából ... (2Pét 1,17-21)

Ez persze a szentírásra vonatkozik, de nekem úgy tűnt, Nostradamus jövendölései összhangban állnak azokkal és NEM a gonosz lélektôl sugalmazottak. "A Lélek ott fúj, ahol akar."
Ugyanezt gondoltam arról a bizonyos ôsi jóslatról is, és rájöttem, hogy az akkád király nem a pápa, hanem az Antikrisztus lehet, és igaz lehet a másik is, hogy akkor "eljön a Szűztôl született Fény Fia".
De ettôl még a bibliát tartom szenírásnak, és nincs szükségem más forrásból megerôsítésre.

Noé története közismert, de ha betű szerint olvassuk, képtelen, értelmetlen és érthetetlen részeket találunk benne. Éppoly gyermetegnek tűnik, mint sok más történet az ószövetségben.
A példabeszédek, álmok, látomások mellett azonban az apostolok is igyekeztek megértetni velünk, hogy a biblia nem történelemkönyv, hanem tanítás.
"MINDEZ ELÔKÉPBEN TÖRTÉNT velük, s a mi okulásunkra írták meg, akik a végső időkben élünk." (1Kor 10,11)

Noé tehát nem egészen érthetô okokból megátkozta Kánaánt és megáldotta Szemet.
"Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt.
Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán!" (1Mózes 9,25-26)

Akkádról (szintén nem túl világosan) annyit tudunk meg (1Mózes 10), hogy Kám (Kánanán apja) leszármazottaival van összefüggésben.
Szemtôl származnak viszont a családfák alapján a pátriárkák és utódaik (a kiválasztottak).
"Jákob sarja uralkodni fog..." (Szám 24,19a)
"Egy nemzet, sôt a nemzetek sokasága lesz belôled, királyok erednek ágyékodból." (Ter 35,11)
Jákob örökbe fogadta és megáldotta József fiait, Efraimot és Manasszét.
"Azután megáldotta ôket és azt mondta: Tebenned nyerjen áldást Izrael! Hadd mondják: úgy dicsekedjék veled Isten, mint Efraimmal és mint Manasszéval." (Ter 48,20)
Júdának pedig ezt mondta: "El nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától, sem a vezér botja az ô térdei közül, míg el nem jön az, akié az, akinek a népek engedelmeskednek." (Ter 49,10)
Ezek jelentésérôl majd máskor.

http://mazsola.iit.uni-miskolc.hu/~drdani/biblia
Ebben a bibliában az "akkád" szóra keresve ezt találtam:

BABILÓNIA

Birodalom az Eufrátesz és Tigris között, Babilon székhellyel. Mezopotámiának ez a része a Kr.e. 3. évezred második felében Akkad uralkodói birtokában volt. Az akkád uralmat az Arábia felől betörő sémi amoriták és a D-perzsai elámiak támadása döntötte meg. Az amorita uralkodók egyik leszármazottja Kr.e. 1830 körül az addig jelentéktelen Babilont tette székhellyé, és megalapította az első babilóniai dinasztiát. Az ezután következő 300 évben a babilóniai birodalom rendkívül nagy hatalomra tett szert. Ennek alapja az évszázadok folyamán létrehozott nagy öntözőművek voltak, amelyek virágzó földművelés kialakulásához,
a mezőgazdasági termékek jelentős mértékű kiviteléhez és a kereskedelem fellendülééséhez vezettek. Az öntözőművek a rabszolgamunka nagyarányú igénybevételével jártak, ami éles osztálytagozódásra vezetett. Mindez erős és egységes központi hatalmat tett szükségessé. Ez fejlődésének csúcspontját Hammurabi uralma alatt érte el, aki reánk maradt törvényeiben meghatározta a rabszolgatartó társadalom rendjét.

Az óbabiloni birodalom (Kr.e. 19-14. sz.) virágzásának a kisázsiai hettiták betörése, majd Perzsia felől a kasszita hódítás vetett véget. A kasszita királyok uralma Babilóniában a 16. századtól a 12. századig tartott, s gazdasági-kulturális visszaesés jellemezte. A 13. századtól egyre gyakrabban ismétlődtek meg az asszír támadások. A 12. században az elámiak nyomása megdöntötte a kesszita dinasztiát, de Babilónia politikai-gazdasági hatalma ezután sem érte el a régi fokot.

A 9-7. század folyamán többnyire asszír uralom alatt állt, önállóságát csak Kr.e. 626-ban szerezte vissza Nabopolasszar
khaldeus király uralmával. Az általa alapított úgynevezett új-babilóniai birodalom Asszíriat, Szíriát és Palesztinát is
meghódította. Ekkor érte el a babilóniai rabszolgagazdaság legszélesebb kifejlődését. az addig nagyrészt állami tulajdonban volt vízművek és öntözött területek is a nagy rabszolgatartók birtokába kerültek. Ez azonban a babilóniai birodalom hatalmát még ingatagabbá tette.
Babilónia fellendülésének a perzsa hódítás Kr.e. 539-ben véget vetett, a babilóniai birodalom megsemmisült.

+ + +

“Jövendölés Babilónia ellen, amelyet látott Izajás, Ámos fia (Iz 13,1). Ime az Úr napja jô
kegyetlen búsulással és felgerjedt haraggal, hogy a földet pusztasággá tegye, és annak bűnöseit
elveszesse arról. Mert az ég csillagai ... nem ragyogtatják fényüket, sötét lesz a nap
támadásakor, és a hold fényét nem tündökölteti. És meglátogatom a földön a bűnt, ...megszüntetem az istentelenek kevélységét, és az erôszakoskodók gôgjét megalázom ... Ezért az egeket megrendítem, és megindul helyérôl a föld is ... (Iz 13,9-13).

+ + +

Mir