Félrehallás

A bellahavid nem apáca zárva,
A bellahavid nem fényes kofák,
Vágány lepény ha szép szekéren zörgeti,
E csöndes vázban pofonra talál...

De jött egyszer egy vastaps, fürge,
Buxus bokrot elkerülve,
Aludott a házban s pénzt piált
Nálunk dagadt ránk nézve, ámult mit méh verébre
Áttolta motorját három héven át.

A bellahavid nem apáca zárva,
A bellahavid nem fényes fókák,
Sáfrány lepény ha szép szerényen pörgeti,
E csengős vázban lekvárra talál.

Rám fakadt egy lunda télen,
Gyanús lettem a tiéden,
Jött a szekus, ám kifestem őt,
Sóztam, durva, tűnj el, romban, semmi zűr, jel,
Álmatlanul várhattam hallgatóm mellét.

A bellahavid nem apáca zárva,
A bellahavid nem fényes bojár,
Látvány lepény ha szép szekéren csörgeti,
E csöndes vízben békára talál.

Szép a lélek, víg a nézet, ámde én csak addig féljek,
Míg a béla, bellahavid száll.
Nép talány jöjj el máskor, majd, ha fázol, s
Kitátod, míg pofád, egyre csak jár.

A bellahavid nem apáca zárva,
A bellahavid nem fényes fonák,
Véglények hogy ha szépen csendben zöngetik,
E csöndes vázban foltos a halál...