Közelről érint ez a téma, tekintve, hogy építészetet tanulok.
Már az is nagy szerencse, hogy egyáltalán vitatkoznak erről az emberek, ez errefelé amúgy sem szokás.
Azt azért ne gondolja senki, hogy a téma, mármint a mai magyar építészet "milyensége" hideg ügy építészeti berkekben. Mi, tanoncok, borzasztó sokat beszélgetünk ilyen kérdésekről; és mondjuk, általánosságban, a közvélemény erős kritikai hangokból tevődik össze. Egy baj van, hogy ezek a hangok nem hallhatók.

Ha filozofikusabban akarom megközelíteni a témát, azt mondhatom, hogy az a helyzet, amellyel kapcsolatban a *sz@r*-on kívül sok egyéb idulat is elhangzott, szinte "természetes" jelenség. Ha azt mondom, a környezete jellemző egy emberre, az építészete jellemző egy adott kultúrára egy adott időpontban, talán mindenki egyetért. (És ezzel nem találtam fel a spanyolviaszt.) Itt az utóbbi időben, sok minden gyorsan és drasztikusan megváltozott. Ezt a "mindent" Hankiss Elemér "társadalmi logikának" nevezi.
És nézzetek körül. Akik itt élnek, legalább egy-két olyan változást megéltek, ahol az újnak semmi köze sem volt a régihez ("történelmi kontinuitás"). Mondjuk: békeidők, háború, '45, '48, '56, legutóbb: '89. Túl sok, túl rövid idő alatt. Végül mindenki az egyéni túlélésen dolgozik, pedig az építészet: közösségi jelenség, legalábbis abban a formában mindenképpen az, ahogy itt vitatkozunk róla.

Persze nem a változások tényével van a baj. Hanem azzal, hogy az új problémákra új válaszokat kellene kitalálni. Az itt már sokat emlegetett lángossütős ember azt mondja magában: "Én eddig csak a november hetedikéken láttam a Nyugatot. Azt mondták, hogy a *köznek* dolgozom. Ennek vége, most már lehet(ne) saját gorenje hűtőm, opelasztrám. Jogaim vannak, és ha nyitok egy lángossütőt az Opera erkélyén, ki mer beleszólni??"

Itt most mindenki mintha revansot venne a múltjáért. Közben a fiatalok 18%-a megy el szavazni. Hol van itt építészet...? Amihez "felelősség", "kortudat", "igényesség" kellene (milyen rossz csengésű szavak, mi?)

Szóval a legkönnyebb rámondani valamire, hogy *sz@r*. Persze az oktatás botrányos, idejétmúlt struktúrával, anyaggal, romló oktatógárdával, persze pénz nélkül. Azért akad itt is egy-két magányos hős, akik tényleg megpróbálnak értékeket átadni, havi 40 ezer forintért...

És jó volna a témában minél többet vitatkozni.
Kösz, hogy elolvastátok, bocs a filozofikus hangvételért.
Üdv.