Csimpolya Creative Commons License 2022.10.15 0 0 2954

Régóta terveztem, hogy újra kilátogatok a budai zsibvásárra. A mai napot alkalmasnak ítéltem, mert bár elvileg munkanap van, ezért sűrűbben járnak a buszok, de szombat lévén, a bolhapiac is nyitva tart. Az idő is szép volt, egyszóval minden körülmény kedvezett a sétának. Így aztán nekiláttam mind a sétálásnak, mind a nézelődésnek. Félévenként egyszer járok oda, így aztán mindig van valami új bámészkodni való. Ezúttal sem csalódtam, bőven akadt mit nézegetni! Elsőnek egy, az átlag zsebszámológépnél valamivel nagyobb példány tűnt fel. Aztán rájöttem, hogy azért ekkora, mert ehhez még papírszalag is járt.

Egyet s mást megírok abból, amit megnéztem, de az egészet képtelenség volna felsorolni. Találtam valami arasznyi dísztárgyat, amit magamban a három testőr esernyőtartójának neveztem, mert aprócska kardok és vívótőrök voltak egy kör alakú állványon, takarosan elrendezve. Ha hinni lehet a filmrendezőknek, ilyenekkel vívtak Athos és társai, bár persze jóval nagyobbal. Aztán egy kézitükör, bronz keretben, mindkét oldalán volt tükör, de ajánlatos lett volna újat tétetni bele. A kedvencem egy papírdoboz, benne tizenkét miniatűr kanál, különbözőek, volt lapát és volt szabályos kiskanál alakú is, gyöngyházas kagylóból faragva. Még mokkáskanálnak is túl csöpp volt, ezért gyanítottam, hogy afféle fűszeradagolónak szánták. Akárhogy is, tetszett. Akárcsak a mellette lévő asztalon található közös tálcán álló három pici kis edény, ezek tényleg a só-bors-paprika asztali tálalásához kellettek, tetővel és három, hozzá illően aprócska kanállal. Nem hinném, hogy tényleg ezüst volt, de hasonlított. Jó sok zománcedény is volt, itt egy mosdóállvány tűnt fel, maga az állvány erősen festésre szorult, de a zománcos mosdótálon csak egy csöpp hiba volt. Egy kovácsoltvas alapú kerti pad is feltűnt, erre is ráfért volna egy kis kozmetika, de főleg a fából készült ülőrészre. Szívesen ücsörögtem volna rajta, mondjuk egy lugasban.

Láttam még ékszereket, főleg nyakláncra való függőket, no meg brossokat. Ezek közül egy kisegér volt a kedvencem, Ötletes módon egy tölgyfa makkjából készült, erre bőrből fület és farkincát erősítettek, bajszot festettek, a másik oldalára pedig egy biztosítótűt raktak. Csak azért nem vettem meg, mert túl könnyen járt a kapocs, féltem, hogy elveszíthetem.

Búcsúzóul ittam egy kávét, majd miután rájöttem, hogy a buszra nyolc percet kell várnom, gyorsan megnéztem a kertészeti árudát is, Az sem volt érdektelen.