Jékely Zoltán

Ősz a Városmajorban


Tarsolyából a puszta földre szórta
egy üldözött király –
a sok tallér most itt hever a porba’,
a fák lábainál.

Kékeslila homályban, ázva-fázva
ődöng a vén fasor;
szerelmesek fojtott sírása
szól a bokrok alól…

Mint szép leány után, ámulva nézek
pazar nyarunk után –
Fölöttem lóg még egy-két árva fészek
a tar fák ágbogán.

Úgy érzem, hirtelen kinő a szárnyam,
s fütyülök is nekik:
Bolond fák! azt hiszik, hogy újra nyár van,
és karjuk rezgetik.

1933