roskad [1660 k.] Származékszó, egy önállóan nem adatolható szótő -kad gyakorító igeképzővel ellátott alakja. A szótő összefügghet a régi nyelvi roshad ’tönkremegy’ [1510 k.] ige ősi, finnugor eredetű szótövével.

 

rusnya [1468 tn. (?), 1548] ’undorítóan csúnya; piszkos; alávaló’ Horvát-szerb jövevényszó, vö. horvát-szerb ruž(a)n, -a, -o ’csúf, rút, idomtalan; rossz, gonosz, becstelen, aljas’. Eredetére vö. a horvát-szerb rug ’gúny, csúfolódás’ főnevet.

 

rút [1441 tn., 1456 k.] Bizonytalan eredetű. Talán ősi, finnugor kori szó, vö. osztják r%täk ’törékeny, merev ’, cseremisz rot liješ ’korhad, rothad ’. Ezek előzménye a finnugor *r t ’törékeny, merev, korhadt’ jelentésű melléknév lehetett.

 

ramaty [1877] ’gyenge, vacak’ Valószínűleg cseh jövevényszó, vö. cseh nyelvjárási ramotí ’kacat, ócskaság’. Ez talán a cseh chramosti ’rőzse’ főnévre vezethető vissza.

 

 

 

...

rozzant. roskatag. rogyadozik.

rothad. rohadt. redves. rüh. ragya.

 

rongál. ront. romlik.