Ezen a hétvégén háromnapos kaktuszkiállítás van a Füvészkertben, ezúttal sem hagytam ki!  

Majdnem nyitásra, azaz kilenc órára érkeztem, ezért aztán nem voltak sokan. Igaz, a kiállítók sem, de a választék így is figyelemre méltó volt. Már jó régen járok ilyen kiállításra, és mindig találok valami újat, szépet vagy érdekeset, esetleg a hármat együtt. Most például egy kb. fél méter magas, aprócska cserépben lévő, és tökéletes dugóhúzó formájú, viszont tüskétlen növényt.  Amin a legjobban csodálkoztam, az egy olyan növény volt, ami legjobban a kosárfonáshoz használt vesszőhöz hasonlított, viszont vagy tíz, nagyon érdekes virág volt rajta. Mondtam is az árusnak, hogy ezt biztosan egy szürralista képzőművész tervezte, Többszöri visszakérdezés után kiderítettem, hogy ez a növény a szépen hangzó ceropagia ampliata névre hallgat, Ha már ott voltam, persze hogy megnéztem a Füvészkert többi részét is. Beértem az üvegházzal, ahol megcsodáltam a Victoria regiát, igaz, most nem nyílt, de így is érdemes a nézésre. Aztán jött a kis tó, sok-sok tavirózsával, ezek közül is csak egy virágzott.

Azért szeretek korán menni, mert akkor odafigyelhetek a kiállítók beszélgetéseire is. Ezúttal is hallottam egy érdekes történetet, meg is osztom veletek. Az elbeszélő házánál van három madáritató, rendszeresen feltölti őket,  A legnagyobb hőségek idején döbbenten látta, hogy egy karvaly és egy feketerigó harminc centire egymástól békésen iszik, kicsit fürdik, majd ki-ki megy ügyes-bajos dolgai után.

Jó egy órát sétáltam a kertben, aztán 25 percet a villamosmegállóig, úgyhogy legalább ki is sétáltam magam.