Sziasztok!

Ilyen autó kellett 1899-ben a 100 km/órás álomhatár áttöréséhez. Két villanymotorjának együttes teljesítménye 68 LE

A Camille Jenatzy vezette La Jamais Contente, azaz Örökké elégedetlen elnevezésű szerkezetnek nem sok köze volt kora átlagos autószerű járműveihez. Együléses volt, rakéta formájú, és nem benzinmotor, hanem két darab 25 kW teljesítményű elektromotor hajtotta (összesen 50 kW, azaz 68 LE), és az akkumulátorok 25 kWh-s összkapacitása is szinte csak annyira volt elég, hogy teljesítse a rekord eléréséhez szükséges távot. További fontos újítás volt, hogy fújt gumiabroncsokon gördült (naná, hogy Michelin), nem pedig a korban szokásos tömörgumis szekérkerekeken.

Mai szemmel nézve a sebességet is sajátos módon határozták meg. Nem egyszerűen megmérték, mennyivel megy az autó, hiszen traffipax vagy lézeres sebességmérő nem állt rendelkezésre, hanem repülőrajttal kellett végigszáguldani egy pontosan egy kilométeres pályán, és azt mérték, ezt mennyi idő alatt teszi meg a jármű. Jenatzy 1899. április 29-én 34 másodperc alatt teljesítette a távot, ami 105,882 km/órás sebességnek felelt meg, tehát biztos többlettel lépte át az álomhatárt. Belső égésű motorral ugyanez először három évvel később, 1902. augusztus 5-én, Mors márkájú autójával William K. Vanderbiltnek sikerült, ő viszont mindjárt 122,438 km/órás tempóval száguldott.