Egy másik hozzászólás, az én bejelentkezésemmel!

Kedves Veszprémi Kultúrforradalmárok!

Az igazi forradalmakban az (amator) lelkesedés és a (profi) hatalomvágy mindig egymásra talál. A forradalom kimenetele (gyozelme vagy bukása), elért eredményeinek fennmaradása vagy elfeledése pedig attól függ, hogy ez a bizonyos lelkesedés és hatalomvágy milyen viszonyban van egymással. Az ábrándozó naívák koncepciótlan lépései és a radikális mindent akarók célirányos törtetése csak kivételes pillanatokban szokott azonos irányba mutatni. A hatalomban ülok ezzel szemben mindig helyzeti elonyben vannak, hiszen öngerjeszto hatalomvágyuknak folyamatosan csak egyetlen célja van: minél kisebb energiával, minél tovább birtokolni ezt a helyzeti elonyt.
Az igazi forradalmárokat azonban az különbözteti meg a sérült lelku zsörtölodoktol és a pálya szélérol bekiabáló sznoboktól, hogy lélekjelenléttel rendelkeznek, ami képessé teszi oket bármilyen szituációban a pontos helyzetfelismerésre. Az (esetleg ölükbe hullott) helyzeteket felismerni nem képes lelkes amatorök pedig törvényszeruen válnak dilettánsokká...
A forradalmak paradoxona azonban, éppen a hatalom természetrajzából ered.
A hatalomban ülok lélekjelenléte hasonló természetu mint a forradalmároké: ok is halálos pontossággal ismerik fel a szituációkat, leginkább azt, amikor a birtokukban lévo hatalom vagy pénz (bármilyen csekély mértékben is) veszélybe kerülhet. És ettol a pillanattól kezdve már egy nyelven beszélnek (egyezkednek), vagy hasonló fegyvernemekkel vívnak csatát az ellenük fellépokkel. A dilettánsoknak azonban mindig meg kell várni e mérkozések végeredményét, hiszen az o idejük - bármelyik oldalon is állnak - mindig késést mutat...
Akkor most hogy áll a buli? - mert kezd unalmassá válni. Egy unalmas város unalmas forradalma. (- Óh baby, kattints el!) "LE AZ EGÉSSZEL!"
Cream End