méz [1138 tn., 13. század közepe] Ősi, finnugor kori szó, vö. zürjén ma ’méz’, mordvin med’ ’ugyanaz’, finn mesi ’ugyanaz’. Ezek előzménye a ’méz, mézből erjesztett ital’ jelentésű finnugor *mete lehetett. Az sem zárható ki, hogy az alapszó esetleg indoeurópai forrásra megy vissza, vö. óind mádhu ’édes ital, mézsör, méz’.

+

szláv nyelvekben ua.

jpn. 蜜 mitsu 'méz'

kínai. 蜜 mi 'méz'