A keresztény megváltástant a gnoszisz elválasztotta Jézus személyétől, más megváltókat helyettesített be,, az üdvösséget mítosszá formálta. Ezért kellett várnia a gnózisnak a kereszténységre, hogy azzal egyidőben váljon világmozgalommá, és a kereszténység legveszedelmesebb ellenfelévé.
Különösen érdekelte a gnosztikusopkat a világban tapasztalható rossz eredete. A világ és a rossz eredete elválaszthatatlan a gnosztikus rendszerekben.A gnoszisz alapkérdése, hogy hogyan tud megszabadulni az ember a rossztól és a világtól. A gnosztikusok a világot ( mint anyag) a rossz művének tekintették, a világteremtés ezért azonosult rendszereikben a jelen világrendet megelőző katasztrófával. A jelen világban tapasztalható rossz mind a prekozmikus katasztrófa következménye.A gnosztikus kiválasztottakban él az isteni szikra, a lélek, de bebörtönözve a testbe. A test börtönébe zárt lélek boldogtalan, elvesztette mennyei hazájának emlékezetét, megfeledkezett önmagáról, nem ismeri eredetét.A gnosztikus örömhír álmából ébreszti fel a lelket, tudatosítja benne fenséges rendeltetését. A legfőbb istenségnek semmi köze nem lehet az anyagi világhoz, mert az anyag és a világ alapvetően rossz, alacsonyabb rendű teremtő szellemek, démonok alkotása. Az anyagi világ teremtése a tudatlanság műve a gnosztikusok szerint. A teremtő és a megváltó istenség így elkülönül, sőt ellentétes a gnózis rendszereiben. A gnosztikusok nem is vállaltak semmilyen szolidaritást a világgal, etikájuk elvetett minden kényszert, kötelezettséget, nem vetették alá magukat az állam tekintélyének sem. A gnosztikus szekták versengtek egymással, egymást legalább annyira gyűlölték, mint a nagy egyházat.( folyt.köv.)