Az első törvényjavaslat lehetővé teszi a Kreml  számára, hogy a hazai vállalatokat állami szerződések elfogadására kényszerítse, és az általa „különleges katonai műveletek” számára árukat és szolgáltatásokat biztosítson.

 

A második törvényjavaslat, amely módosítja a szövetségi munkatörvényt, lehetővé teszi a kormány számára, hogy leküzdje a potenciális munkaerőhiányt azáltal, hogy az alkalmazottakat túlóráztassák, éjszaka, valamint hétvégén és ünnepnapokon is dolgoztassák. A kormány még a megállapodások aláírása után is módosíthatja bármely szerződés feltételeit.

 

A Kreml jelezte, hogy e „különleges gazdasági intézkedések” nélkül Oroszország ukrajnai hadjárata leállhat. A július 5-i, törvényhozásbeli elfogadásuk után a törvényjavaslatok további felülvizsgálatra várnak, mielőtt Putyin aláírhatná őket.

 

Ezek az intézkedések részei Oroszország azon folyamatos kísérleteinek, hogy stabilizálja gazdaságát a növekvő globális gazdasági instabilitás közepette.

 

Csalódás a kínai vonalon

Oroszország megpróbált rivális fizetési rendszereket és kereskedelmi hálózatokat fejleszteni Kínával, „új tartalékvalutát” hirdetett a nemzetközi kereskedelem számára, hogy erodálja az USA-dollár dominanciáját, és más hasonló intézkedéseket támogatott gazdasága védelmében.

 

Kína nem játssza el a megmentő a szerepét ezekben az ínséges időkben. A kínai Union Pay hitelkártya-szervezet nem pótolja a MasterCard és a Visa által hagyott űrt. Orosz gépek nem repülnek a kínai repülőterekre, mert attól tartanak, hogy a nyugati lízingcégek nevében lefoglalják őket.

 

Az úgynevezett párhuzamos import legalizálása ellenére a Kreml reményei az orosz kereskedelmi kapcsolatok gyors átalakítására semmiképpen sem teljesülnek. A kínai vállalatok kerülik azokat a konstellációkat, amelyekben a nyugati másodlagos szankciók közelébe kerülhetnek.

Ezért egyszerűen nem jönnek kínai alkatrészek a polgári repülőgépekhez.

 

A Huawei bezárja fiókjait, és a Lenovo és a Xiaomi is csendben és fokozatosan kivonul Oroszországból.

Báj-báj szása..

 

Kína még az energiaellátás új vevőjeként és így a nyugati olajembargó és a gáz függetlenítésének orvoslásaként is csak részleges megoldás.

 

Orosz becslések szerint ugyanis akár tíz évig is eltarthat a szükséges vezeték és szállítási infrastruktúra kiépítése.