https://www.jstor.org/stable/43967012

Andean Ores, Bronze Artifacts, and Lead Isotopes: Constraints on Metal Sources in Their Geological Context (2016)

Ez egy 72 oldalas tanulmány, itt van, hátha valakit érdekel teljes egészében: https://data.hu/get/13384552/Andean_Ores_Bronze_Artifacts_and_Lead_Isotopes.pdf

Már a bevezetőben elmondják, hogy a tiahuanacói bronztárgyak (réz+arzén/nikkel) ércét a boliviai Altiplanón bányászták.

 

A régészek/történészek maguk keveset foglalkoznak az ősi ember kohászatával, annyira nem is értik az egészet. Egyébként az arzén kapcsán nemrég felmelegítettek egy teljesen hétköznapi jelentést, amit a magyar tolmács, még populárisan fel is díszítetett a kattintásokért (de láthatóan mit sem ért az egészhez, sőt nem is érdekli a téma: ez ma a netes tudományos-ismeretterjesztő újságírás. Szánalmas!): https://index.hu/tudomany/til/2022/07/31/piramisok-daniken-egyiptom-rez-arzen/

 

Ilyen gyarló részletek vannak a "cikkben": "Cseh kutatókat nem győzték meg százszázalékosan Däniken argumentumai, ezért nemrégiben újravizsgáltak egy piramisépítő munkások településén talált leletegyüttest."

Aki belenéz az eredeti tanulmányba, láthatja, hogy meg sincs említve Däniken neve! Egyáltalán miért is lenne (hisz a svájcinak nem is voltak "érvei" [ja bocs: argumentumai!] erre)? Ráadásul a cseh kutatók, gyakorlatilag csak megerősítették, amit eddig is tudtak, más kutatók már évtizedekkel korábban vizsgáltak. De azt már több mint száz éve is tudták az egyiptológusok, hogy az óbirodalmi kőfaragók a rézvésők anyagához arzén kevertek, amivel a lágy fém keménységét 2/3-adával növelték. Nyilván gyakorolták a réz edzését (magyarán: kalapálását), ami jóval keményebbé tette a vésőt. A cseh kutatók szerint ezekkel az arzénos vésőkkel már a piramis magját alkotó mészkőtömböket (!) is meg lehetett munkálni (hihetetlen, hát végre sikerült megoldani, azt a qrva!)...

Az asszuáni gránitbányában egy csomó réz és bronzvésőt találtak, ami rejtély, hiszen nem lehet vele a gránitot komolyabban vésni (mármint az a rejtély, hogy akkor meg mire használták?). Arról nem is beszélve, hogy a gizai piramisoknál egy csomó diorit szobrot találtak. A diorit nem csak a gránitnál, de az acélnál is jóval keményebb. A Nagy Piramis lábainál, ahol talán egy kőfaragó műhely állhatott, egy halom dioritforgácsot találtak még a 19. században. Milyen vésőkkel farigcsálták ezeket? A cseh kutatók ezzel valahogy nem foglalkoztak...

A történészek igyekeznek olyan területekre nem tévedni, ami idegen számukra. Egy csomó ilyet sorolt fel

René Alleau francia történész és mérnök (1917-2013) egy 1955 decemberi eladásán – amire Louis Pauwels kérte fel. Alleau éppen a rézzel kapcsolatban ezeket mondta: „A régiek olyan fémkohászati eljárásokat is ismertek, amelyekről mintha teljesen megfeledkeztünk volna, például a réz edzését bizonyosfajta szerves fürdőkben. Így tudtak rendkívül kemény és éles szerszámokat készíteni. Nem kevésbé voltak ügyesek, ha ezt a fémet fel kellett olvasztani, akár oxidált állapotban is. Csak egy példát mondok. Egyik barátom, bányakutató szakember, a Szahara kellős közepén volt, Agadestől északnyugatra. Különös rézércet fedezett fel ott, valamint olvasztásnyomokat és még fémet tartalmazó olvasztótégelyeket is talált. És nem szulfidról volt szó, hanem oxidról, vagyis olyan anyagról, amely a jelenlegi iparban olvasztási gondot okoz, s ezt bizony nem lehet megoldani holmi egyszerű pásztortűzzel...”