1988. november 29-én vonultam be Kiskunhalasra, onnan Siklósra. Őrsellátó kiképzést kaptam, a századparancsnokom Tabi László főhadnagy volt. Mikor Halasra visszakerültem, az maga volt - ha nem is pokol - az üresség, rendetlenség, ordas butaság; mindenhol piszok, penész. Siklóson rendes, tisztességes srácok és tisztek volta. Természetesen voltak kivételek, de elenyésző ez a szám Halashoz képest. Szép, rendezett laktanya volt, s nem bántam meg, hogy ott voltam kiképzésen. Rengeteget nevettem, igaz, volt elkeseredéssel teli időszak is. De ez természetes volt akkor is. Szívesen beszélgetnék azokkal, akik az "én időmben" voltak ott.