Szia!

Szépnek szép helyen lakom, de a világ legveszélyesebb országának egyike. Ráadásul itt nagyon rossz a helyzet is jó pár éve. Ide nem érdemes eljönni mostanában sajnos. Én is inkább hazaköltöznék de nincs rá lehetőségem....

Itt nincs sok választék macskatápból, 3-4 van csak szerintem. Itt a legdrágább amit a cicám eszik, mert csak ebből van "gyerektáp", ami egy éves koráig adható. Semmi mást nem eszik meg. Volt, hogy vettem más márkát, ami olcsóbb és kevertem ezzel és kiette belőle amit szeret és a többit pedig otthagyta. 

Mikor vártam vele az operálásra, a sorban volt több cica a gazdájukkal és elképedve hallgattam, hogy sok cica eszik főtt ételt, csirkét, halat, sőt volt amelyik tésztát is adott egy kis táppal keverve.

Nálunk ugy nagy a nyomor, az emberek is éheznek és egy cica eltartása komoly anyagi gondokat is jelent és ezért mindenki próbálkozik, hogy etetni tudja a kis állatát. 

Nem panaszkodásnak irtam, mert én vállaltam ennek a gyönyörű kandurnak az örökbefogadását és felelősen szeretném felnevelni és mivel családtag sokáig élvezni a társaságát. Nekem csak ő van most. Eddig nem lehetett se "szőrős, se tollas" állatom, mert közeli hozzátartozóm nagyon beteg volt és a tüdőbetegsége miatt eltiltott minden állat tartásától. (se kutya, se cica, se papgáj stb.) 22 évig ezért nem volt cicám. Mivel sajnos meghalt, azonnal örökbefogadtam Sebastiánt a pici egy hónapos kiscicát és ennek már 10 hónapja. Ő az én szememfénye életem értelme.

Próbálok mindent megadni neki amit csak lehet. Egyszer valaki azt mondta, hogy "a macska fogyóeszköz", de én remélem, hogy nem az. Előző cicám élt 13 évet velem és még a mai napig is gondolok rá. Ő volt a Misi cica. Mikor megérkeztem ide Venezuelába akkor kaptam, éppen csak akkor nyilt ki a szeme és meg kellett menteni őt is. 

Bocsi, hogy kicsit hosszú voltam....