Édesanyám megy hozzá minden reggel, én amikor tehetem - tehermentesítve ezzel anyámat - próbálok segíteni ahol tudok. 

Mi vesz rá? Az, hogy emlékemben él még, hogy milyen jó nagypapa (volt). Most se lenne különösebb probléma, ha nem akarna a fél világgal "háborúzni" legfőképp velünk, a családjával. Olyan dolgokkal áll elő, hogy csak pislogunk...veszekedni nincs értelme, meggyőzni pedig a magának bebeszélt tévképzetek valótlanságáról lehetetlen, emiatt azonban érzelmileg is kezdünk tőle elhidegülni, hiszen egyre komolyabb "vádakkal" áll elő, miközben azért ragaszkodik, hiányol bennünket és van nap, amikor 10-szer is felhív telefonon. Fogalmazhatnék úgy is, hogy 1-1 nap az érzelmi skála + és - végpontjai között himbálózik, külső tényezőktől függetlenül. Aztán van olyan is, amikor hetekig normális kerékvágásban mennek a dolgok, lehet vele beszélgetni, nem akar fogást találni senkin stb, majd egyszercsak mindenféle ok nélkül, egy kitalált, valótlan, sokszor a régmúltba vesző témára kezd rá és belelovalja magát napok, hetek alatt annyira, hogy csak ezt fújja utána és itt nem könnyed teadélutáni témákról van szó, hanem elég súlyos, alaptlan vádaskodásról mindenféle irányba. - csak, hogy egyet említsek, mostanság azt vette a fejébe, hogy régen nyert a lottón (dejó is lett volna)...és rajtunk keresi a milliókat. - ennek a sztorinak kb. 15. féle verziója van teríteken - hol, mikor, mennyit nyert és persze azt is tudja, hogy a családból ki tette el a pénzt.