"Az emberek kis tapasztott vagy vályogházakban laknak, de az isteneiknek isteni otthont építenek..."

Ez is megér önmagában egy témát... A sumer civilizáció állítólag nem egyszerű kis házakban élt, hanem volt várostervezés, sok tekintetben felülmúlva az utána jövő világot. Egyiptom viszont, valamint az ókor és a középkor társadalmainak egyszerű emberei valóban kalyibákban éltek a templomokhoz képest. Nagy volt a kontraszt. 

Miért épültek? A maival ellentétben leginkább úgy tűnik, hogy a vallás és az emberek közé ékelődtek a templomok. Zárt építmények, amelyek felett a papok rendelkeztek. A létezésük oka szimplán a vallás és egyház hatalmának reprezentálása.  Vagy esetleg magasztosabb cél?

Ki és hogyan sugallta az építőknek, hogy az általuk addig látott házak és paloták helyett megtervezzék és megépítsék ezeket a formabontó építményeket? A szakrális geometriának kell, hogy legyen egy (vagy több) origoja, kellett tudás az adott kor normáinál jóval nagyobb és teljesen más felépítésű épületek elkészítéséhez. Többek közt ezért is érdekes az Ezékiel féle sztori: lehet, hogy másoknak is volt ilyen elhívás élményük, ahol "készen kapták" a terveket?

A képről, amit betettem (és az alapjául szolgáló leírásról) az Ezékiel féle templom rekonstrukciójáról nekem egy jól védhető bázis ugrik be, többszörös biztonsági (és beléptető) rendszerrel. Nem beszél díszítésről, oda nem illő sallangokról, csak és kizárólag funkcionális helységekről.