Ahol régen laktunk, ott az ötödiken lakott egy nô a debil fiával. A srác is volt már vagy 40 éves, de néha kikattant, és akkor általában elkezdte kiszórni a lakásból a berendezést az ablakon. Mindent, ami a keze ügyébe került és kifért az ablakon. A ház elôtti parkolóban jó pár kocsi látta ennek kárát, persze behajtani rajtuk semmiféle kártérítést nem lehetett, mert tök lepukkant prolik voltak. A házban lakók egy idô után már nem parkoltak arra a pár helyre, ami a kihajigált cuccok útjába esett, csak azok a tudatlan idegenek álltak meg ott, akik a szomszédos irodaházban dolgoztak, s a felszólítás ellenére (Parkoló csak az itt lakók részére) is bepofátlankodtak a magánterületre. Ezeket persze nem sajnálta senki, emlékszem egy manusra, ott siratta a Golfját, aminek befigyelt a tetején egy 5 literes uborkásüveg, kissé penészes tartalommal :-)

A fickót egy-egy ilyen akció után elvitték egy hónapra kezelni, majd hazaengedték. Rövid idô után kezdôdött minden elôrôl, megoldást csak az hozott, amikor végre elpatkolt a manus. Szegény anyja teljesen megkönnyebbült, bár én el tudom képzelni azt is, hogy ô segítette át az örök vadászmezôkre...