Jó estét, szervusz!

 

Úgy érzem, kissé összemostál dolgokat. De, ha én fogalmaztam félreérthetően, akkor bocs!

De máris igyekszem tisztázni a félreért(elmez)éseket!

Kicsit szétbontom utolsó mondatodat:

 

"...Ha a valóságban sok igazságtalanságot tapasztalsz..."

 

Ez, eddig, igaz. Valóban sok igazságtalanságot tapasztalok!

 

 

"...amit az emberek lelkiismeretén keresztül megnyilvánuló istennek tulajdonítasz..."

 

Ez viszont már így nem igaz! Az emberi igazságtalanságot és gonoszságot sokkal inkább a lelkiismeret hiányának, illetve a lelkiismeret eltiprásának hiszem.

Úgy hiszem, mindnyájan többé-kevésbé harcban állunk a lelkiismeretünkkel, és ebből a harcból egyáltalán nem mindig a lelkiismeret kerül ki győztesen. Sajnos...

Persze nem vonom kétségbe, hogy létez(het)nek emberek, akik tiszta lelkiismerettel cselekszenek gonoszt. Úgy gondolom, az ilyen ember vagy saját maga, vagy a környezete, neveltetése már tökélyre vitte a lelkiismeret elhallgattatását, így tulajdonképpen úgy élnek, mintha nem is lenne lelkiismeretük...

 

 

"...akkor ki az (általad értelmezett) igazságtalanság forrása?..."

 

Fentiek alapján semmiképp sem az, aki a lelkiismeret által nyilvánul meg! :-)