Nem volt pofám leírni, hogy Tenerifén napoztam (miközben filmeztem a le és felszálló gépeket), egy kis sziklamászás után sikerült egy nagyon jó helyet találnom, az utolsó nap és ezért egytelen egy gép sem jött leszállni naplemente elött, nekem pedig sajnos csak VFR minősítésem van sziklamászásra, kamerával ezért csak néhány felszállást sikerült felvennem.( Egyébként kaptam ezt az utat, egy távolkeleti monitorgyár finanszírozta, mert sikerült egy értékesítési versenyben elég jó helyet elérnem. Reklám lenne ha leírnám, hogy a samsung volt az. De a másik oldalról a terminál épületéből sikerült néhány leszálláshoz is hozzájutnom. Nem tudom miért, de a lebegtetés nem szokás arrafelé, inkább a megérkezés dívik. zzzzzzz bummm, Egy óra alatt egy 737-est láttam amikor a pilóta odaért a betonhoz, egy kicsit felhúzta a gép orrát, majd odanyalta a gépet.
A hölgy kapitány pedig se fiatal, se csinos, se szép, de nem verte oda a gépet, hanem leszállt.
A helyi nevezetességek után, elmentem arra a reptérre, ahol idáig a világ legnagyobb légiszerencsétlensége(?) történt, két jumbó a földön össszeütközött. Már az csoda, hogy ott egyátalán elfértek a jumbók, körübelül olyan az egész mint Ferihegy1 egy betonnal, a hangárok, gurulóutak nélkül. Mindez kb 1000 méter magasan egy fennsíkon.
Átesés: voltam olyan gyakorlórepülésen, ahol tényleg átejtették a 737-200-ast, nem semmi élmény, amikor az a kb 70 tonna elkezd remegni, dobálja magát, majd szépen leadja az orrát. Az oktatókapitány nagyon jól végezte a dolgát, kigyakoroltatta a pilótákkal, milyen az ha a gép átesés határon van, fékszárny nélkül, utána 15, 30 fokos fékszárnyakkal, aztán gyakoroltatta milyen az amikor nem ad elég gázt az ember, a gép áteséshatáron van, de nem szabad süllyedni, gázkar koppon, kormány ráz mint a turmixgép, negatív varió esetén pedig hihetetlen mennyiségű bzdmg, lfsz. Aztán 30 fokra bedöntött géppel ugyanez futó kint, fékszárny 30 fok, kevés gáz. A gép ilyenkor alattomosan esik át, egyik pillanatról a másikra kezd rázni a kormány, szinte minden előzmény nélkül esik át a szerkezet, persze ilyenkor is teljes gáz, futó be, aztán finom kéz a kormányon, megtartani a gépet vizszintes repülésben, majd ha összeszedi magát aztán emelni. Nem rossz móka (12000 láb magasságban legalábbis, 1000 lábon már persze egyátalán nem egészséges dolog!) A Boeing egyébként nagyon rendesen viselkedik átesés szempontjából, hamar összeszedi magát, szépen leadja az orrát.
Amikor vizsgáztam röpgép vezetésből, (Kovács Pálnál) a hosszúfalon nekem is átesésig kellett húzni a gépet, és megtartani folyamatosan áteséshatáron. Van olyan gép ami szörnyen rosszindulatúan viselkedik áteséshatáron pl egy HB nevű motoros vitorlázóval próbáltam, ráz dobál, dülöngél, alig lehet kordában tartani. A másik egy Morán nevű repülő ezköz, aminél kinyílik az orrsegédszárny, és teljes gázzal, teljes fékszárnnyal, 40 csomós sebességnél még emelkedik, és jól vezethető és szinte nem is akar átesni. Egyszer hallotam, hogy a Malévnél New York környékén sikerült a 67-300-ast is átejteni, persze tele utasokkal, és szerencsére egész magasan. Dehát ezek még az ősidők voltak. A Tupolevről átkerült személyzetnek, egy igen magas technikai szinvonalon lévő, teljesen más vezetési stílust igénylő sokkal nagyobb madarat kellett irányítani. Úgy hallottam, hogy a 767-es a legkezesebb bárány rendkívűl barátságos, jóindulatú gép. Pilóták mesélték, hogy amikor áttértek erre a típusra, akkor néhány hét után már nem kapcsolták ki a robotot, leszállás közben, kezdték megszokni, hogy a gép elektronikája kiszolgálja őket, nem kell mindent kézzel berhelni.