Az én bejelentkezésemmel, Fehér Bajusz véleménye:

Az Enyhe Fintor Klubban elhangzott észrevételek összefoglalva:
- Az önkormányzat nem támogat ifjusági vagy alternatív kezdeményezéseket, olyanokat sem, amelyek országos jelentoséguek - talán, éppen, Veszprém város imázsát növeloek - lennének, vagy szélesebb rétegeket, közönséget is vonzanának,
- Elzárkóznak a várban ifjusági rendezvények vagy koncertek rendezésétol,
- Szinte hozzáférhetetlen az ellaposodott Gizella napi rendezvényekhez való külso szervezoi csatlakozás,
- Nem muködik megfeleloen a kulturális intézményhálózat - pédául a Muvelodési Központ /Dimitrov/,
- Elvándorolnak a fiatal, vagy progresszív tehetségek, muvészek, így nem Veszprémben - itt élve -, a hely szellemét gazdagítva, hanem másutt, elvándorolva vagy elüldözve, a nosztalgiaként nyilvánulnak meg a város iránti érzelmeik. Nem csoda, ha egy unalmas városból hétvégén az egyetemisták is elmenekülnek.

Röviden ennyi. Én pedig /indián néven: Fehér Bajúsz/ nem hiszek sem az egyszemélyes kultúr-messiásokban /adminisztratív úton könnyen szárnyukat lehet szegni/, sem a fizetett hivatalnokokban, mint "ötletemberekben" /lelkesedésük és egyre fáradtabb, kényszeredettebb "ötleteik" kb. a fizetésnapig szoktak tartani/. Én egy modellben hiszek, amely hosszú távon is muködik, amely átlátható, nem kirekeszto és amellyet a mindenkori választások, hatalom vagy kurzusváltások sem tudnak mellékvágányra futtatni, olyan modellben, amelyben a város sokrétu szellemi igénye is reprezentálva van. Ezt a modellt elmulasztotta a 94 elotti városvezetés, de az érvényben lévo kulturális koncepciót megalkotó jelenlegi városvezetés is létrehozni és muködtetni. Így a lakosság szociológiai rétegezettsége szerinti közönségigény sem jelenik meg a város kulturális vezetésének koncepciójában. A város kulturális imázsának alakítására létrehozott tanácsadói testületek pedig lehet, hogy politikailag egyensúlyban vannak - lehet, hogy úgy sem -, de semmiképpen nem reprezentálják a városban jelen lévo szellemi potenciált és igényt. Miért nincs egy ilyen muködo modellje a város kulturális vezetésének a kulturális koncepció elfogadása után évekkel sem?
Mert a helyi intézményi vagy egyetemi rendezvények sokszínusége mellett a városnak nincs vonzó imázsa, de még eseti rendezvénye sem, amely nagyobb (fizetoképes) közönséget is megmozdítana. Ráadásul idorol-idore botrányízu megnyilvánulások hívják fel a figyelmet Veszprém kulturális életére. /Népszabadság cikk, szinte már a durvaságig fajuló Internet levelezés/. Miért jönnek elo periodikusan a város kulturális életével kapcsolatos problémák? Emlékezzünk csak város kulturális koncepciója körüli heves vitákra, a Muvészetek Házának néhány évvel ezelotti bezárásának, majd visszaállításának körülményeire...
Idézek Asztalos István úrtól: "A közönségigényt minden eliteriánus támadással szemben védelmezni kell, a helyi társadalom kulturális attitudjeinek egyensúlyára kell törekedni. ... a városnak mint mikrotársadalomnak sokszínu, kerek egész kulturális életre van szüksége, amely valamennyi muvészeti ágat is felölel." Ezekkel az egykori /kb. négy éve/, a kulturális koncepció létrehozása idején leírt szép mondataival szemben mi a helyzet ma?
A kulturális koncepcióban lefektetett és elfogadott elvek sajnos - a szkeptikusok jóslatát beigazolva - a mai napig nem valósultak meg. Pedig a kulturális értékeket nem csak ápoló, de létrehozó, a kortárs értelmiséget és a fiatalokat támogató és megtartó, pezsgo szellemi életu európai kisváros maradt Veszprém egyetlen perspektívikus jövoképe. Emlékezzünk csak: a renszerváltás után egy darabig "vállalkozó Veszprém"-ként vártuk a muködotokét - amely sajnos 40 km-rel odébb ment. Aztán elkezdtük eroltetni Gizellát és a "királynék városát". Ami persze nem lenne baj, ha a múlt mellett legalább ennyit foglalkoznánk a most itt élo és kiteljesedésre váró szellemmel. A "polgárok nyugalmára" hivatkozva azonban bármiféle kreatív, az újdonság vagy ismeretlen irányába tett lépés felháborító izgatásnak tunik. Valamiféle áporodott történelemszemlélet telepedett a város kulturális vezetésére, amely folyton visszafelé nézve, háttal áll a jelennek. Konzervatívabbak a konzervatív /politikai/ ellenfeleiknél. A múlttal és kulturális örökségünkkel való kontaktus azonban nem visszafelé mutogatva és jól megírt ünnepi beszédekkel teremtheto meg, hanem a saját korunk, kultúránk, életünk hihetetlen sokszínuségének minél teljesebb megismerésével és átélésével. Veszprém kulturális örökségének folytonossága pedig nem a "polgárok nyugalmára", hanem kizárólag polgárainak nyitottságára épülhet. Ehhez azonban lépést kellene váltania a kulturális vezetésnek is. Amit persze nehéz megtenni támadások közepette, ezért itt az ideje, hogy az együttmuködést is felkínálják az eddig szembenállók. A jelszó: Ne bízz senkiben, de muködj vele együtt! /Na, ez az utóbbi megy nehezen a magyaroknak.../
Fiatal barátaim, most ez következne, ha nem akartok az unalomtól kimúlni, vagy másokhoz hasonlóan lelépni. Mert egyébként Veszprém, egy kicsit zárkózott lakóival: hideg szelu, unalmas bakonyi város marad - minden álmodozásunk ellenére...