Kár, hogy nem tudtam megnézni a fiúkat a világbajnokságon, az ISU csak a női rövidprogramot tette fel a Youtube-ra. De olvastam, hogy Ilja mennyire leszerepelt, legalábbis a várakozásokhoz képest. Hát igen, itt előjön az, hogy egyrészt ami edzésen megy, az versenyen nem biztos, másrészt nem csak ugrásokból áll a műkorcsolya. A cikk említette, hogy kb. minden másban fejlődnie kellene még.

Mondjuk nekem már Nathan Chan esetében is zavart és Iljánál is zavar az, hogy ennyire nyomják a quadokat, és egyfajta alapelvárássá teszik a győzelemhez a sok quadot. Az a tény, hogy egyre többen tudnak ilyen-olyan tökéletességgel, egy-két fajta négyfordulatost ugrani, még nem jelenti azt, hogy ez alapképességgé vált a férfi műkorcsolyázók számára. A négyfordulatos még mindig nehéz, még mindig a teljesítőképesség határán van és valószínűleg ott is marad. Szerintem egy sportág akkor indul virágzásnak, ha széles tömegek képesek űzni. A műkorcsolya nem ilyen, de az extra kívánalmak a legjobbak között csak még inkább beszűkítik a választékot, és ezáltal belterjessé, 1-2 nemzet vagy edzőcsapat priviligéumává teszik az élvonalbeli műkorcsolyát (lásd oroszok/Tutberidze). És ez hosszútávon semmilyen sportnak nem tesz jót szerintem.

Yuzu ... :-) Minél inkább megismerem, minél több programját látom, annál jobban lenyűgöz. Nálam biztos, hogy örökre ő marad az etalon, az első. Utána szakadék, és csak aztán jön mindenki más, akinek szurkolni tudok.