Tevét kellett volna hozni bazdmeg…

 

Ország közepe teljesítménytúra 100 km.

Másodjára indultam neki, másodjára ment ronggyá a lábam. Pedig mondták, hogy ne menjél hőségriadóban túrázni, főleg 100 km-t ne, hülye vagy.

De, azért is.

Pedig jól indultam, tele revansista elképzelésekkel, hogy majd jól megmutatom hogy idén nem lesznek tenyérnyi vízhólyagok a talpamon, nem tolom el a sópótlást, sima liba lesz. Az Újhartyáni indulás után a reggeli szél az határozottan jó volt, olyan 10 óráig, mikor már felforrósodott a levegő. Innentől nem annyira. A meleg nagyon beütött, az aszfaltozott részek fölött vibrált a levegő, kb délután ötig pokoli forróságban toltuk a túrát. Sajnos voltak olyan részek ahol alig volt vízvételi lehetőség, maradt a hátizsákban levő szó szerint forró folyadék – hát... volt hogy inkább nem is ittam mert büntetés volt.

65 km-nél kaptunk egy gulyáslevest sörrel, ami szó szerint életmentő volt, addig csak kódos ellenőrző pontok voltak + 1 bélyegzés egy artézi mellet.

A rohadt bokáig érő homok végig kísérte a túrát, se futni, se menni, semmit nem lehet benne. Csúszik minden lépésnél és egész túrán balról jobbra, jobbról balra csalinkázol és keresed a sekélyebb részeket ahol nem cipőközépig süllyedsz.

Mindenféle emberrel találkoztam és jót röhögtem, mert egyszer valamiért blogot írtam szigorúan magamnak és hát visszaköszönt rendesen:

https://fussonakinekketanyjavan.blog.hu/2019/08/30/teljesitmenytura_564

Részemről simán összejött egy íngyulladás - életemben először - két féltenyérnyi vízhólyag, meg pár kisebb és szerintem 3-4 körmömet is ott fogom hagyni (mondjuk ezt nem először :D). Bakker.

De hogy  jó is legyen, a szervezők végig kedvesek és rendesek voltak, rossz szavam nem lehet rájuk, köszönöm a szervezést.