Nem tudom, hogy fejlődésnek lehet-e nevezni egy új ritmusképlet
felfuttatását (hardstep, legtöbb drum'n'bass, jungle, és most nu skool).

Szerintem elég szánalmas, hogy a négy évvel ezelőtt megjelent
Roni Size v. DopeDragon lemezek ma már szart sem érnek DJ
körökben, és állandóan új "stílusokat" - azaz ritmusképleteket -
keresnek.

A rock, metal, vagy akár a jazz zene nem azért életképesebb az
elektronikus zenéknél, mert élő hangszeres tudást igényel, hanem
mert nincsenek kötöttségei sem ritmusképletekben, sem hangnemekben,
amire egy DJ nem is figyel.

Az élő zene megköveteli a pontos ritmusérzéket ÉS a zenei hallást.
Egy DJ nem értheti ezt meg, hiszen nem is figyel a kevert lemezek
hangnemére, max a ritmusára, esetleg egy jobb hanghatásra.
A zenei hallás pedig csak azokban van meg, akik éveken át foglalkoznak
élő zenével.

Az pedig a magyar közönség zenei kultúráját - kulturálatlanságát - bizonyítja,
hogy képesek DJ-ket isteníteni előadók helyett. Ez sehol máshol nincs így,
de hát ez az általános zeneoktatás silány minőségének tudható be.

Persze van kivétel: Cadik, Palotai, Solid