Szóval lehet, hogy nem így kéne, de ne csak a szám járjon: a következôkben aki gondolja itten a Gizella napok általam kreált koncipícióját olvashatja. Akinek nem inge gatyát húzzon fejére.
Nem érzem igazán szívügyemnek, de ha már, hát ne kíméljük.
El kéne dönteni, hogy milyen célt szolgáljon a Gizap. Reprezentatív, vagy intim. Elit, réteg, tömeg. Stb.
Notehát én azt gondolom, hogy a rendezvény jobb esetben a városlakókért van. A dramaturgiai szükségességek miatt elhagyhatatlan, de minimalizált reprezentáció mellett barátságos, apró rendezvényekkel tehetjük otthonosabbá városunkat. És az a város, amelyben jól érzik magukat a polgárok - vonzza aztán majd a turistákat is. Ráadásul vpnek megvan az az elônye, ami ugye Dunaújvárosnak pl. nincs meg. (Engem egy régi babaházra emlékeztet, olyanra, amely gyereknagyságú, és ha kinyitod az ajtaját belelátsz a belsejébe. Odabent pedig számtalan apró szoba tárul a szemed elé. A szobáknak pedig csodás míves kis berendezésük van. Nohát ezt a babaházat kellene megtölteni élettel.) Az elônyt pedig ki kell használni.
Köpjetek le, de halvány fogalmam sincs, hogy most pl. meddig tartanak a "napok". Mindenesetre háromszor 24 óra tán még megtölthetô.
Remek helyszínek vannak kihasználatlanul. Ráadásul ezzel nagyjából úgy lehetne a központba hozni a rendezvényeket, hogy nem zavarnák egymást még párhuzamos futás esetén sem. A kíváncsiskodóknak viszont könnyen bejárhatóvá válik a terep ha netán egyik-másik program éppen nem felel meg, és valami mást szeretnének. Tehát a vp-i bermuda-háromszög a következô: Kossuth ucca, vár, színházkert. (A bankok meg aggyanak hozzá pínzt, ha már elfoglalják a helyet a kultura elôl. Ehhez viszont nem az én ismeretségem kell.)
Kezdem az utóbbival. A régi püspökkert felett gyôzelmet arathatunk. Az egykori kertmozi egyébként szerencsés eldózerolását cumglükk nem követte a sózás, így most igen nett füves terület áll rendelkezésünkre. Kellemes szabadtéri koncerthelyszín, napközben netán piknikeléssel egybekötve. (Ne röhögj! Ez csak stílus kérdése.) Este bulisabb. Kis éji zene. (Míly nagy szerencse, hogy fôleg középületek övezik.) Szponzornak megszerezhetô valamely kertészet, amelyik felajánlja a fűmagot. De a könyvtár bejáratának az ókori görög színházhoz való hasonlatossága szintén poénosítható. Bent meg vetélkedjen az ifjúság helytörténetbôl akár. (Ki tud többet Gizelláról?) Ezért meg a Vándorfi fog szeretni: a színház otthont adhatna ez egy alkalomból vmely más társulatnak. Elvileg bárkik szóba jöhetnek, egy kikötés van, nem játszhatják vpi szerzô művét és nem szólhat a darab a szent házaspárról. A Fintorban pedig eközben csak így tovább! Folyt. köv.
Ugye a háromszög bal csücske már kilôve. Kossuth ucca. Halkan kérdezem, nem lehetne a kirakodó vásárt ekkorra idôzíteni? Ennyi embert csak a sörfesztiválon látni egyébként együtt, ráadásul az utóbbi idôben már gagyinak sem nevezhetô. Osztán például meg kellene szerezni az ország legjobb óriás-aszfaltkép rajzolójának a telefonszámát. A húszas melletti parkoló magasított részén kíválóan mutatna valami rajzolat, a toronylakók legnagyobb örömére. Szegényeknek ha már ott kell lakniuk legalább legyen valami kis örömük is. Tán még a társasági életükre is pozitív kihatással lenne, ugyanis csak onnan élvezhetô teljes gerjedelmében a dolog. Költségkihatás: szerény tiszteletdíj a csóró művésznek plusz útiköltség, ja meg a kréta. Abból viszont sokat fogyaszt. Ráadásul még hagyománnyá is lehetne fejleszteni. Értelemszerűen a következô évben mást kell meghívni. Annyian meg csak vannak ebben az országban ameddig a Gizella még él. Hogymeg a vizualitás még egy kis szerephez jusson, plusssz gerjesszük a lokálpatriotizmust - ahol arra elegendô tér van - uccai kiállítást lehetne csinálni. Ne sikongass! Arra gondoltam, hogy három nap esetén mindegyik napra egy helyszínnel régi fotókon lehetne megmutatni milyen is volt ez a város Pap elvtárs érája elôtt. (A három helyszín pedig gyakorlatilag lefedi a város századeleji magját. Meghát vannak olyan kiállításszervezôk, akik gusztusosabban meg tudnák csinálni a dolgot, mint ahogy azt mi a dimitrovos installációknál megszoktuk.) Zenés programok értelemszerűen itt is lehetségesek. Más. Valamely kávéház otthont adhatna eközben felolvasó estnek, vagy egy izgalmas házigazda mégizgalmasabb vendéget beszéltethetne. (Sándor György helyett ajánlanám pl. Vámos Miklóst...) Máshol eközben két napig egy háttérzongorista nyomhatná, harmadik napon valaki más dögösebb koncertjelleggel. Műfajilag nyilván meghatározott a dolog. (Ötletadó a hajdani Marica korán elhalt kísérlete.) Oszt ahogy egy nyilvános levél formájában a polgármesterünk fel bírta hívni a helyi vendéglátósok figyelmét az olasz hadgyakorlatozó katonaság szükségleteire, úgy netán a városi ünnepen szintén kivételt tehetnének. Azzal, hogy nem este tízkor zárnak be, hanem egy merész húzással megkockáztatják (jujj de szemtelen vagyok!) az éjféli zárást.
Harmadik s egyben utolsó szín: a vár. Mint mindennek, ennek is van eleje meg vége, hát mi lenne ha osztozkodnánk rajta? A kiállítóhelyek jók, az csak ötlet kérdése, hogy tényleg "ütnek"-e a kiállítások. A tűztorony udvara legyen a rétegízlésé, míg az oroszlán szája felé haladva lehet a dolog egyre reprezentatívabb. Kellô helyszínt megválasztva el tudok képzelni valami borkóstoló féleséget is. Ha már egy történelmi borvidék szélére vetett minket a sors, ráadásul az ország néhány neves magánpincészete is errefele van. A helyi aktualitása meg annyi, hogy itt is csak isznak az emberek. A komolyzenei koncert nem kérdés. A program befejezéseképpen pedig megkoszorúzhatjuk Gizust, de csak azután, hogy a Veab székházban végighallgattuk valamely fanatikus amatôr helytörténész legfrissebb szenzációs felfedezésérôl szóló elôadását.
Még valami. Tán nyithatnánk egy topicot a helyi sajtóról is. Ugyanis harmadik tényezôként eleddig szerencsésen megúszta az anyázást, holott sáros, és nem is kicsit. Szemléltetésképpen elmesélnék valamit. (Nyilván másnak is vannak hasonló történetei.) A két évvel ezelôtti mozgásszínház fesztivál férfi táncos díjazottja az elszármazott Horváth Csaba volt. Az, aki sokáig a Tatánál táncolt, most pedig a Közép-Európa Táncszínház, valamint a Sámán Színház táncosa, koreográfusa, rendezôje. (Bárka, Új Színház) A helyi sajtó még csak le sem szarta a dolgot, gondolom nem tudták, hogy köthetô lenne a városhoz. (Ha már apropónak nem elég a díj.) Miután szóltam egy újságíró ismerôsömnek, megszületett az interjú, amit aztán annak ellenére sem hoztak le -"érdektelen téma"- , hogy ráadásul az itteni színház akkor készülô darabját koreografálta éppen.
Szóval azt akarom mondani, hogy lehet program, meg támogató szándék, ha az információ nem jut el azokhoz, akiknek ki van találva a dolog. Mert egy újságnak nem csak az a feladata, hogy utólag tájékoztasson (bár esetenként itt még az sem ártana...), hanem a figyelem felkeltése is. (Ha már manipulál legalább tegye jó cél érdekében.) Visszakapcsolva a gizaphoz. A jól sikerült rendezvény egyik feltétele az elôtte lezajló, jól koordinált, intelligens sajtókampány is. Valamint azt is tudomásul kell venni, hogy a turisták valószínűleg éppen nem hozzánk igazodva fogják csapatokban portyázva megrohamozni a várost. Fáj, fáj, de a dagadt német turistának bizony reklám kell, éspedig lehetôleg nem magyar nyelvű. Ha pedig már a Balatonpart, akkor talán gondolhatnánk a szentkirályiakra, almádistákra, stb-re is. Prekoncepció, de talán ül, hogy még ôket is érdekelné egy kis nyüzsi a városban. Fôleg mert egy csomóan innen költöztek ki-el, vagy idejárnak be dolgozóba.
Legutóbb megígértem, hogy rövid leszek. Lássátok tartom szavam. Még csak annyit, igazatok van: ez itt mind nem eredeti ötlet, meg eléggé eklektikus, valamint stb., meg a felét sem gondoltam komolyan, de tán kiindulásnak jó.
Beszélhetünk másról is...
porcus