"Lehet, hogy rosszul tudom, mert parasztságban annyira nem vagyok otthon, de ez nem úgy működött, hogy a föld a földesúré volt, "megtűrte" ott a jobbágyokat, akik cserébe dolgoztak neki. Aztán amikor úgy jött ki a lépés, egyszerűen kidobta őket a "saját" földjükről."

 

 

Nagyon rosszul tudod!

 

A földesúr (a habsburg -pierleoni  patkánykurzus előtt) úgy jutott az uradalomhoz, hogy nagy hőstetteket hajtott végre, s a kiráy  vagy más egykori törzsfő, nemzettségfő, nagycsalád feje juttatta birtokhoz. 

 

A nemességnek a birtok fejében katonai szolgálattal, hűséggel kellett szolgálnia a hűbérurát, királyát, amikor az hadba hívta (véres kard, gyűlés) . Hullottak is rendesen az igazi, vérrel vívott főrendek az évszázadok során, a török kiűzéséig! Ezek valóban nemes emberek voltak, s nem kímélték az életüket a harcokban. A XIX. századra alig maradt vérrel szerzett nemesi család az országban. Lettek helyette más vérén , árulással, vásárlással szerzett idegenből teleportált nemesi családok (károlyi félék).

 

A jobbágyokat  a földesúr, kapta portával együtt, a jobbágy porta a jobbágyé volt, a család örökölhette, mivel az akkori termelési viszonyok miatt a megműveléséhez sok ember kellett, nagyok voltak a családok, s az öröklés során a földbirtokok osztódtak, aprózódtak. Ezért lett egyre több olyan telek, amiből már nem tudott megélni a jobbágy család, nincstelenné, zsellérré vált.

 

A teljes jobbágytelek  kb 16 hold volt. A telek mellett jártak szolgáltatások a falunak voltak közlegelői, tavai, folyó, patak, erdő, ahonnan minden jobbágytelek megegyezés alapján fát vághatott (építőanyag, tüzelő) , legeltethetett, itathatott, halászhatott.  Az idő során sokszor ezeket a közvagyonokat nyúlta le egy-egy  a néphez finoman szólva nem kötődő kegyúr, gazdag polgár. Nem kell ecsetelnem melyik korban, kik éltek vissza ezekkel a lehetőségekkel.

 

A jobbágynak , a nemessel ellentétben csak művelési kötelezettsége volt. Azaz fegyverrel csak önkéntesen szolgálta az urát, királyát. ha kitüntette magát a harcokban, akkor akár nemességet is kaphatott!

 

Ez kitörési lehetőség volt az aprózódó jobbágytelkeken gazdálkodók, zsellérek  számára. 

 

Ergó a jobbágyság alapjában véve a kialakulásakor egy kiváló rendszer volt. Ami magában hordozta azt, hogy a népesség növekedésével, a telkek aprózódásával megszünteti önmagát.

 

A napoleoni háborúk, a búzatermelés, a hadi gazdálkodás kapzsisága adta meg a kegyelem döfést ennek a rendszernek. A féktelen kizsákmányolás, a vadkapitalizmus útjában állt az öntudatos, önellátó jobbágyság. Illetve a nincstelen tömeg , akiből prolit lehetett a gyári nagyipar számára gyártani tette lehetővé , hogy felszámolják ezt a természet és ember közeli gazdálkodási formát!

 

Akinek illúziói vannak a vadkapitalizmusról annak ajánlom Andrzej  Wajda egyik legjobb filmjét Az ígéret földje címűt! Vagy Charles Dickens műveit, film adaptációit!