Igen, én is úgy érzem, félre lettem értve. Vagy én értettem félre a problém felvetőjét. Én csak arra gondoltam, hogy azt nehéz nagyon elviselni, ha a férfi állandóan nyavalyog. Bennem sem teng túl az önbizalom, de nem is fárasztok mindenkit azzal a környezetemben, hogy jaj, én milyen hülye/ronda/kövér/félénk, vagy akármi vagyok.
Persze, hogy gusztustalan, ami a mai világban folyik önmenedzselés címén. Ez nekem sem tetszik, és nem is igen vagyok képes rá. ( Lehet, hogy azért tartok még csak ott, ahol? :) )De tényleg nem is sopánkodok állandóan, hogy a környezetem már elforduljon tőlem emiatt. Meg hát valljuk be őszintén, magunknak sem jó, ha állandóan csak nyűglődünk valamely "fogyatékosságunk" miatt. Számomra az egészséges önbizalom nem azt jelenti, hogy felsőbbrendűnek, okosabbnak, szebbnek, stb. hiszem magam másoknál, hanem hogy megtanultam együtt élni önmagammal, elfogadva magamat olyannak, amilyen.