"Azt a szellemet először is jól kipofozzuk, aztán vasra verve bekísérjük a Vármegyeházára !"

 

Akkor Ady Endre és Kodály Zoltán (illetve az örökös, jogutód leszármazottaik) fordulhatnak a Bírósághoz,

a nekik járó, elmaradt jogdíjakért pereskedni. Ha elsőfokon elutasítják, másodfokon a Kúria (a vén, vidéki

Kúria) és végső soron az Alaptörvény Bíróság is elmeszeli, mehetnek Strasbourg-ba pereskedni. Völna rá

pénzem, hogy ott meg a jelen magyar adminisztráció veszítene. Legalábbis ez az általános tapasznyalat,

a legutóbbi időkben. Mert ha egyszer már visszatér a Vármegye, úgy kell majd lenni Vármegye Háza-nak

is, amire felszállhat a Fényes Büszke Páva is (a Napszédítő Tollaival, a szegény legények szabadulására).

 

Emellett még az is reménytkeltő, hogy egy éjfél előtt fél perccel benyujtott képviselői indítvány nyomán

Ismét hatályba léphet Werbőczy István Tripartitum - a és ismételten röghöz kötik a jobbágyokat és azt is kimondják, hogy márpedig közrendű és annak leszármazottjából semmi körülmények között nem válhat

a Magyar Katolikus Egyház kinevezett - felszentelt főpapja. A Vármegyeházak udvarára visszakerülhet a

deres is és minden egyes Vármegyében hivatalosan kinevezésre kell kerüljenek ismételten a szolgabírák

és ráadásul, megylnként egy főállású Ludas Matyi, akit a vármegye FőSzolgabírója havi egy alkalommal

köteles lesz deresre huzatni és ötvenet vágatni reá mogyorófa vesszővel, amit azután L. M. köteles lesz

három adagban visszmérni a Vármegyei Főispán méltóságos valagára. Istenem, micsoda perspektíva !