(Hosszú lesz, bocsi mindenkitől.)
Foglalkozom pár kezdő futóval (cégen belül). Nem edzőként, mert ahhoz tudom, hogy egyértelműen kevés tudásom és tapasztalatom van. Abban segítek nekik, hogy eljussanak az első 5km-es versenyükre sérülés nélkül. Onnantól pedig már maguk dönthetnek, hogy edzőt fogadnak, vagy maradnak ezen a szinten, mert az már túl mutat a lehetőségeimen.
Amúgy, szerintem az edző elsődleges feladata, hogy a(z amatőr) sportolót megóvja a lesérüléstől, s nem az, hogy kitaposson belőle egy akármilyen verseny eredményt. Ha ezt nem tudja garantálni, akkor nem edző.
Persze mindig vannak kivételek, akik másként reagálnak az edző módszereire, vagy akár rosszul reagálnak rá, de az edző második feladata, hogy észrevegye, ha egy sportolója esetén ezt már nem tudja garantálni.
Jack Daniels azt mondja az egyik előadásán: sok edző úgy bánik a sportolóival, mint egy kosár tojással. Rendszeresen nekicsapja a kosarat a falnak és reméli, hogy lesz olyan tojás ami nem törik össze.
Az a baj az "önképzéssel", hogy az ember csak magához kezd el érteni, másokhoz nem igazán. És magához is legjobban abban az állapotában ért, amiben éppen az utolsó időszakban van. Az időben visszafelé haladva egyre kevésbé ért még saját magához is, nyilván. Pl.: voltam teljesen kezdő és vannak is emlékeim róla, de nem olyan részletesek és nem olyan fókuszáltak, mint amik most vannak magamról, mert most már sokkal jobban tudom, hogy mire kell figyelnem és mire nem, mi mit jelent, akkor pedig még egészen más dolgok és események voltak fontosak és sok mindent rosszul értelmeztem, de elégedett voltam az értelmezésemmel akkoriban (mint ahogy most is az vagyok; episztemológiai alapproblémák :)
Ráadásul minden tapasztalatom csak saját magamra igaz, nincs egy több százas vagy ezres sportolói mintám, aminek révén látnám a különbségeket, szélsőségeket és azok ismertető jegyeit az egyes sportolóknál....
A 2 évvel ezelőttig tartó I. futómúltam alatt leginkább hosszúkat futottam. Ennek 2 fő oka volt:
a. Nagyon szerettem hosszúkat futni. Heti 60+km-eket futottam és nagyon jól éreztem magam. Csak relatíve lassú voltam.
b. Nem sok futottam intenzívet futottam, mert nagyon szenvedősek voltak számomra. S mivel nem futottam intenzíveket konzisztensen, ezért mindig gyötrelmesek voltak, s ezért nem is futottam őket konzisztensen, mert gyötrelmesek voltak...
Olyan sok hosszút futottam, hogy egy 20-25km-es futás soha nem jelentett gondot: reggel, este, éhgyomorra vagy telekajálva, hétvégén vagy munkanap, síkon vagy hegyen... Úgy voltam vele akkoriban, hogy ha kapok 1 nap pihenőt előtte, akkor egy "50km-es távot bármikor, akár fél lábon is leugrálok gond nélkül", és ez így is volt :)
Aztán sok minden változott, aminek következtében 6-8 hónapon át egyre kevesebbet futottam és egyre inkább volt nyűg a futás. Szerintem átment rajtam a Covid, de más problémát nem okozott, csak éppen a terhelhetősgem csökkent egy átlag tv néző állampolgár szintjére. Egy rövid időre teljesen abba is hagytam a futást, úgy 1 - 1.5 hónapra, de már az azt megelőző hónapokban is alig futottam...
Aztán 92 kg lettem a korábbi 82 helyett és nagyon kezdett hiányozni a futás, meg mindaz ami körülötte van. Elkezdtem újra, viszont nem bírtam harmada ennyit sem futni már mint korábban. Próbáltam, mert az akkori képességeim voltak a fejemben, csak teljesen szétcsaptam vele magam napokra, mert elmúlt a formám és mert még ahhoz képest is alig voltam terhelhető. Ezért aztán sokkal rövidebbeket futottam (3-4 km-rel kezdtem), majd elkezdtem egy 50km-es edzésprogramot, ami mellett ismét 82kg-osra dolgoztam magam, ás amiből rengeteget tanultam: elkezdtem megszeretni az intenzívebb edzéseket. Már simán futnék 30 percnél hosszabbat küszöb tempón és még jól is esik (csak utána 2 nap kell, hogy kipihenjem belőle magam) és egy laza stride-ot sem nagyon olyan lassan futni, mint ahogy kéne...
Szóval a training load lett a következő fontos szempont, mert a terhelhetőségem még mindig alacsony, ami nálam nem azt jelenti, hogy ne tudnék valamit megcsinálni, hanem azt, hogy nem tudok mindent kipihenni, amit pedig simán meg tudok csinálni, és még meg is szeretnék csinálni.
A linkelt Jack Daniels előadás részlet arról szól, hogy a hosszú futáskor a lehető legkisebb intenzitásra kell törekedni. A hosszú futás lényege az alacsony intenzitáson futva töltött időtartam, mert a szervezet nem ismeri sem a tempó, sem a távolság fogalmát azon célok elérése esetén, amiért a hosszúkat futjuk (base phase esetén), csak az intenzitást és az időtartamot "ismer".
Vagyis amíg a (kezdő) futó nem éri el a megcélzott időtartamot a hosszú futásai során, addig nem is érdemes tempóról vagy távolságról beszélni. (Ha valaki már cardiac drift nélkül fut 16 - 20 - 25 km-t, akkor lehet tempóban és különböző "betétekben" gondolkodni a hosszú futásaival kapcsolatban. Az előző futóéletemben simán futottam 20 - 25km-t c.drift nélkül, időnként negatív drift-tel.) Mindezt pedig úgy, hogy közben a formát is karban tartjuk, pl heti 1-3 stride beiktatásával...
(ez tényleg hosszú lett, inkább nem folytatom.)
Szóval segítek kezdőknek, akikkel megyünk a július 2-ai esti versenyre váltóban rohangálni 3.3 és 5km-t, hogy aztán ősszel fussunk váltóban maratont hosszabb szakaszokban, jobban felkészülve és aki közülük komolyan gondolja, azt igazi edzővel megtámogatva. Eközben pedig sok anyagot megnézek az edzésmódszerekről, edzésfajtákról és az én régebbi edzéseimről.
Na, innen jött ez az egész.
