DE-ICING... Nem fagylaltoskocsi volt véletlenül?

A repülőgépek, attól függően, hogy fel vannak-e szerelve jégtelenítő rendszerrel, különböző kategóriákban sorolhatók. Amelyiknek nincs jégtelenítő rendszere, az nem repülhet tudottan jegesedéssel járó feltételek között, és ha mégis jegesedés volna, azonnal el kell hagynia azt a magasságot vagy területet.

A korszerű utasgépek mind el vannak látva jégtelenítő rendszerrel. Ezek a rendszerek különböző elveken működnek: termikus (a hajtóműtől elvett forró levegővel vagy elektromos izzószállal fűtik a jégtelenítésre szorul részt), pneumatikus (a szárny belépőélét egy gumitömlő borítja, ezt sűrített levegővel periodikusan felfújják), "vegyi" (alkoholt folyatnak a belépőélre), sőt elektromechanikus (erős örvényáram keltette parányi deformáció repeszti le a jeget).

Általában a szárny és a vezérsíkok belépőélét, a hatjómű beömlőnyílásának peremét, a légcsavar belépőélének egy részét és a karburátort fűtik, valamint a pilóták előtt lévő szélvédőüveget tartják melegen. Fűtik még egyes műszerek jeladóit (a statikus- és dinamikusnyomás-vevőket, esetleg az állásszög-adó zászlót).

Mindegyik rendszer közös ismérve, hogy több okból csak repülés közben használható. Egyrészt a menetszél hűtése nélkül a fűtött rész túlmelegedne, másrészt csak azokat a részeket jégtelenítik, amelyek repülés közben eljegesedhetnek, tehát a légáramnak frontálisan kitett részeket. Az egész éjszaka hóesésben vagy ónüs szitálásban megpakolt szárny felső felületéről a havat, jeget csak külső segítséggel lehet eltávolítani. Ezért sok repülőtéren, annak ellenére, hogy indulás előtt jégtelenítik a gépet, még a gurulóút utolsó szakaszánál felállított jégtelenítő kapun is át kellmennie a gépnek, ahol egy "utolsó simítást" kap. A nekifutás során már a menetszél eltávolítja az esetleg időközben a géptestre rakódott havat.