Újlaki:
"Akármennyit, akárhová is álíltod a stabilizátort, az mindig lefelé húzó erőt ébreszt. A súlypont nem kerülhet a szárny aerodinamikai középpontja mögé, mert akkor felborul a repülőgép."
De hát nem!
Épp amiatt tudod odébb állítani, hogy ne kerüljön a súlypont a felhajtóerő támadáspontja mögé.
Vegyél egy repülőgép-makettet. Függeszd fel cérnára a felhajtóerő támadáspontjában. A jó a súlyelosztása, vízszintesnek kell lennie. Most tegyél terhet a felfüggesztési pont mögé. A gép orra megemelkedik. Mit kell tenned, hogy lesüllyedjen vízszintesbe? Felhajtóerőt kell létrehoznod a vezérsíkon, nemde?
Attól, hogy a gép a levegőben repül, még analóg ezzel a cérnára függesztett makettel, csak ott cérna helyett a szárnyakon függeszkedik (és csak igen kis mértékben támaszkodik). Szerinted miért találták volna ki azt a nyomorult +2,5 fokos vezérsík-állásszöget az oroszok? 9,5 foknyit mozgó mechanizmusuk volt, és nem akarták a -7 után még megmaradó helyet elpazarolni?
Nem azt mondom, hogy általában nincs igazad, mert valóban többnyire negatív állásszögre van rakva a vezérsík (és ekkor a lefelé kitérített kormánylap csak a lefelé mutató felhajtóerőt csökkenti). De vannak esetek, amikor - a gép terhelésétől függően - felfelé mutató felhajtóerő ébred a vezérsíkon.
Van egy olyan sanda gyanúm is, hogy azoknál a gépeknél, ahol eléggé elöl helyezkedik el a szárny (pl. Il-76) többnyire pozitív állásszögben áll a vízszintes vezérsík, mivel ekkor lesz meg az aerodinamikai egyensúly. És nem borul fel a gép. (Tupoljeveknél nehezebb elképzelni, mert eléggé hátul van a szárny, ráadásul erősen nyilazott is).