Demjén István

Álmukban kibeszélik

A madarakkal elült
a szél is, ágakra,
eresz alá, vaskapuk
tövébe, árok-partra.

Az este alól előbújnak
a csillagok: kiscsibék,
csipegetik a porszemeket.

Egy-kupacban a házak,
összebújnak, sustorgásaikat
is maguk alá gyűrték,
álmukban majd kibeszélik
a nappalokat.
Ott áll a munka az ágyaknál
kemény kapanyélre támaszkodva,
hátán batyuval, virraszt,
el ne aludjanak a földszagúak,
a földdel-takaródzók,
le ne késsék az első dombot,
ami viszi őket a hegyre,
beleállni a piros földbe:
beszedni a fáradtságot
orvosság helyett.

Éjszaka van. Sötét a falu.
Az oszlopokon fényes madarak:
villanykörték borzolják tollaikat.