"A Szemere-vivó verseny.

A vivóverseny eredményéről mindent inkább mondhatunk, mint azt, hogy reális. Bármennyire tiszteletreméltó volt Szemere Miklós Intenciója, bármenynyire becsülésre méltó az áldozatkészség, melylyel ezt a versenyt rendezte, nem hagyhatjuk szó nélkül azokat a károkat, amelyeket a verseny a magyar vívósport ügyének okozott.

Eltekintve attól, hogy amatőröknek pénzdíjjal való kecsegtetése a legnagyobb mérvben káros és a sport céljaival nem egyezik, — amiért a hadseregenek a versenyre jelentkezett tisztjei utasítást is kaptak, hogy a versenyen részt ne vegyenek, — hibáztatnunk kell azt az eljárást, hogy az eddigi, Magyarországon általánosan elfogadott s így egyöntetű vívási szabályokat, erre a versenyre külön módosították. Ezen módosított szabályok káros hatását a jury ítélkezésénél volt alkalmunk tapasztalni. Egyrészt a legnagyobb kedvezésre nyújtottak alkalmat, másrészt a jury ítélkezése ingataggá vált. Nem volt kétszer egymásután egyforma elbírálás. A tussokat hol így, hol úgy számították és még azt a magában képtelen szabályt, hogy az ambo nem annak számít, aki előidézte, hanem mindkettőnek sem alkalmazták következetesen, hanem úgyszólván minden esetben máskép.

A vasárnapi döntő mérkőzés eredményét vasárnap délután díszes és előkelő közönség előtt a vigadó nagytermében hirdették ki. Eszerint:
1. Lestyánszky Dezső 7 győzelemmel (Arlowisk.), 2. Bakos Géza 6-tal (Halász-isk.), 3. Sárpy István 5-tel (Kolozsvár), 4. Kárkis Cornél 4 gyel (Santelli-isk.), 5. Dobránszky Béla 3-mal (Vizi-isk.), 6. -Móricz István 2-vel (Santelli-isk.), 7. Tóth Péter 2-vel [...]

Pieroni Amilkár (Pisa) és Jaradi Mario (Turin), miután Lestyánszky és Bakostól vereséget szenvedtek, a versenyt föladták.

 
A győztes, aki 5000 koronán kívül egy remek kivitelű aranyérmet is nyert, igen szimpatikus fiatalember, 4 év óta viv vitorrel, de a kardvívásra csak a Szemere-verseny kiírása óta trainirozott. Az eredmény reális, Lestyánszky az összes elő és döntő mérkőzésekben egyetlen egyszer sem szenvedett vereséget. Eddigi versenykarierjében a legjobb eredményt két év előtt érte el, mikor a magyar vítőr-bajnokságban a második helyet foglalta el, míg a folyó évben az ötödik helylyel kellett beérnie."

Pesti Hírlap, 1903. május 4., 5. o.