Lutra Creative Commons License 2022.06.08 0 1 97058

Jobbágy Károly

Öt év

Én nem mondom,
                      hogy vihar nélküli
idő volt Drágám az elmúlt öt év.
— Velem amúgy sincs sehol csöndes tenger —
Bánataim minden vizet felvernek,
indulataim bőgő rohamát
szenvedik földig hajolt örömtölgyek
s dühöktől gázolt nevetésmezők,
önmagam is kínpadra hányszor vontam.
A keserűség ördögeivel
— láthattad! — hányszor kellett verekednem.
Életem, szobám — feldúlt csatatér.

De
    volt napfény, olyan, mint sehol máshol,
olyan, amely ha ragyogást varázsol,
a pillanat is évezredet ér.
Kószálások, önfeledt repülések,
— ha fenyegettek is kínból vert kések —
arany volt fánkon minden kis levél.

Erre gondolj, ha bánod, miért is tetted,
hogy nyugodt sorsod énhozzám kötözted,
vállalva szégyent, könnyet és veszélyt,

e napsugaras pillanatokért.