Lutra Creative Commons License 2022.06.06 0 0 97053

Kosztolányi Ádám* jegyzetfüzetéből

........................

Emlékek között – Karinthy Frigyesről

Első emlékem róla négyéves koromból való. Felfújta két arcát, és váltogatva ököllel bokszolta ki belőle a levegőt. Akkor ez nagyon tetszett nekem.
Ezután óhatatlanul a „vicces” jelző tapadt Frici bácsihoz. Később már mint nagyobb, kilencéves gyermeket is elvittek hozzá.
Korán olvastam az „Így írtok ti”-t, röhögtem rajta, nagyon mulattatott, bár az eredetüket még nem igen ismertem.
Azt a nyarat, amit Velencében töltöttünk vele, 1926 nyarát sohasem felejtem el. A Lidón, a tengeren találkoztunk. Ezután gyakran voltunk együtt a
San Marcón. Ugratta apámat a „Holnap reggel” c. darabjával kapcsolatban. Majd a Central kávéházban beszélgettünk. Filozófia volt ez a szó legmagasabb értelmében, erről, arról, például az emlékezés mechanizmusáról, az egyéni sorsról.
Halála körülményei ismeretesek. A Vitéz-panzió - ban hirtelen rosszul lett és meghalt. Eszembe jutott a régi közhely – számbamenő igazság, hogy mindenki akkor hal meg, amikor meg kell halnia.
Nem volt már semmi előtte.

Küzdelem a rossz ellen
Uram segíts hisz láttad
szenvedő szívem
Tudod, hogy úgy szenvedtem
én mint senkisem.
Szabadíts meg a szenvedéstől
Ments meg a kíntól és a késtől.
Segíts, segíts.
(Nem volt már semmi előtte.)
Szívem üres kiégett és hideg
Ti ezt nem tudjátok, ti ezt nem értitek.
A fájdalomnak nincs már könnye sem
Nem is megyek és mégis elesem.

Leszámolás

Kihalt bennem a szeretet
a gyűlölet már nem hevít
Új utakat nem keresek
Nem nézem a más szemeit.

Az emlék már nem hívogat
És nagy üres folt a jövő
Nem érdeklek már másokat.

......................

/Kosztolányi Ádám Kosztolányi Dezső fia/