Zsoltárok könyve  88. zsoltár

   ( 1-2, 4, 6-9, 12-13, versek, )

 

IMA SZÜKSÉG IDEJÉN

 

1 (Ének, Korach fiainak zsoltára. A karvezetőnek a „Machalat” szerint énekelni – az eszrachita Heman tanítókölteménye.) (1Krón 15,19;25,5) 2 Uram, Istenem, nappal hozzád fohászkodom, éjjel színed előtt panaszkodom.

4 Mert a lelkem tele gyötrelemmel, s életem közel van a holtak országához. (Zsolt 123,3.4)

 

6 A halottak közt hagytak, mint kiket legyőztek, s már a sírban vannak: többé nem emlékezel és már gondot sem viselsz rájuk. (2Móz 16,31.5Móz;32,28) 7 A sír mélyére vetettél, a sötétségbe, a szakadékba. (Zsolt 86,13;141,7) 8 Súlyosan rám nehezedik haragod, minden hullámod összecsap fölöttem. (Zsolt 42,8) 9 Barátaimat távol tartod tőlem, borzalommá tettél a szemükben. Fogoly vagyok, nem szabadulhatok. (Ésa 44,26.28; Zsolt 126,1-3;Zak 9,11)

12 A sírban emlegetik még jóságodat, és hűségedet a holtak országában? (Zsolt 6,5) 13 Felfogják-e csodáidat a sötétségben, és a feledés földjén kegyelmedet?