Sziasztok,

na beértem én is, igaz én pont hogy az eddigi leggyengébb időmmel, Mogyiig jól ment, pedig pont fordítva szokott lenni, a második felét szeretem jobban. Ott sem volt gond, csak - edzéshiány és az ebből fakadó sérülésveszély miatt - tudatosan visszavettem a tempóból. Egyedül mentem, de 70-nél leszólított egy srác, aki nagyon rosszul volt, hányingerrel küszködött, hogy mennék e vele. Innentől lassabban mentem, bár a terv egy 2 órás Bányahegy-Koldus volt , de ezt már elengedtem korábban. Éreztem erőt magamban, de féltem a sérüléstől. A társamnak volt még egy rosszulléte, meg próbáltam folyamatosan ébren is tartani, meg a tempót hozzá igazítani. Beértünk, én 23:04-gyel, de nem bánom. Most már csak akkor megyek, ha a barátomat (aki idén nem jött) kísérni kell, egyébként fejben (és szívben is) elköszöntem a Kinizsitől (és a teljesítménytúrázástól is). 10 teljesítést terveztem, most 6 van. De más dolgok kerültek előre az életemben. A túrázás marad: a feleségemmel és a gyerekeimmel - kicsit másképp. Örülök, hogy itt lehettem Veletek. Üdv: Vestmann