"a két világháborút is a "keresztény kultúra" népei csinálták, és bár nácik uralkodtak, de a lakosság

 döntő többsége kereszténynek vallotta magát."

A háború többnyire szükséghelyzetet szül, mert valamilyen mértékben (ez leginkább az éppen érvényes hatalomrót vallott viszonya alapján) többé - kevésbé a legtöbben - változó mértékben ugyan, de azért mindenképp kiszolgáltatottnak érzik magukat és ez alapvetően befolyásolja azt, hogy valaki valójában

egy szükséghelyzetben minek is vallja magát.

Volt egy TV film, ami nagyon szellemesen mutatott rá ennek a kiszolgáltatott helyzetnek a fonákságára,

éppen ennek a problémának a kapcsán. Azt a kérdést kellett megválaszolnia egy asztaltársaság három tagjának, hogy ha meghalnának ugyan, de öt percre - rá feltámadhatnának és választhatnának, ugyan

mégis minek szeretnének feltámadni, Tomóceusz Kata-Tiki - nek (gazdag és befolyásos embernek), vagy csupán csak Gyugyu - nak (szegény, nyomorult, kiszolgáltatott senkinek). Azután, amikor nyilatkoztak - természetesen egymásnak - a kérdésfeltevő közölte velük, hogy a kérdést végsősorom mindenki önnön magának kell megválaszolja és senki másnak. Mert aki eljut odáig, hogy már maga - magánah, maga - magához sem őszinte, na, az igazi bajok ott kezdődnek (szóval kicsoda kinek - minek vallja magát ?).